Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1905
Tartalomjegyzék
29 Jókai egyik beszédében elmondja, hogy ő gyermekarccal be mert menni abba a szent berekbe, amelyben a Múzsa lakik. Meg merte őt kérni, hogy mutasson neki utat a dicsőség felé. A Múzsa így felelt kérésére: „Jól van gyermek, megmutatom. Komáromtól Pestig 13 mértföld az út. Neked ezt a 13 mértföldet végig kell írnod apró, légyfej nagyságú betűkkel, de olyan betűkkel, amelyeket mások is elolvasnak.“ Ő betöltötte ezt a feladatot. De nemcsak írt: amit írt, azt végig is érezte. A hosszú munka nem volt tőle áldozat, hanem inkább gyönyörűség. Önző volt, magát mulattatta, ne dicsérjék érte. — Nos, mi azért mégis dicsérjük őt. Mindentől eltekintve, ami reá árnyékot vethet, — végre csak gyarló ember volt ő is, — el kell ismernünk, hogy nagy dicsőséget szerzett a magyar névnek. A világ minden szögletében, ahol tudják, hogy vagyunk, sőt talán ahol egyebet sem tudnak rólunk, mint hogy épen vagyuuk, Jókai neve ismeretes. Előkelő helyet vívott ki magának az emberi szellem óriásai között. A sok gyönyörűségen kívül, amit műveivel mindnyájunknak okozott, már csak ezért is megérdemli, hogy kegyelettel emlegessük nevét és megbecsüljük emlékét. MADARÁSZ FLÓRIS dr.
