Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1904

Tartalomjegyzék

10

— mondja Montégut, — és ez minden egyéb értesítés nélkül megkészíti ebből tudósítását a közerkölcsiség egészségi állapotáról, összeállítja a francia képzelem és feltalálási gazdagság egész leltárát.“ Amíg így az erkölcsiség szempontja őrködik a költői alkotások felett, addig és csakis addig kellőképen meg vannak védelmezve a művészet érdekei is. Azonban a materializmus hatása tovább terjed. Az eszményibb gondolkodás kiveszése és a realizmus szertelenségei nyomában lassankint nem támad többé megdöbbenés. A kritika függetleníti magát az erkölcsi elvektől. A fart pour art elve jut uralomra, amely szerint a művészet önmagának célja, semmiféle kívüle álló tekintetek nem korlátozhatják. Ettől kezdve azután a tiszta művészet nevében szentesít az elmélet oly irányokat, amelyek nemcsak az erkölcsiség, de a józan eszthetika csődjét* is jelentik. A költészet lényegére, feladatára, eszközeire, céljaira nézve új meg új, egymásnak ellentmondó, zavaros fogalmak, elméletek támadnak, amelyek egyben megegyeznek: többé-kevésbbé tagadják mindazt, amit a remekműveken épült műbölcselet szerint a művészet lényegéhez tartozónak vallottunk és vallunk.

íme: a távolabbi ok, amely á modern drámát megteremtette. Közelebbi ok a színpad. A reális gondolkodásmódnak egészen természetes következménye, hogy az előadó művészet a költészet fölé kerekedik, nem attól veszi irányát, hanem inkább irányt szab neki. Ami a drámát közvetetlenűl alakította, igazi költői jellegétől megfosztotta, az a színi hatásra való törekvés. Erről kell most a következőkben kissé részletesebben szólanom.

II.

Mikor a költői termékek hatásáról szólunk, ezt vehetjük kétféle, közelebbi és távolabbi értelemben. Elsősorban tisztán a kedélyre vaió hatást értjük, az érzelmek felkeltését. Ehhez azután csak másodlagosan járul hozzá az elemző értelem bírálata azon szempontból, hogy vájjon a felkeltett érzelmek igazán eszthetikaiak-e, amelyek az igazi érdek nélkül való gyönyörködés fogalmában felolvadnak, vagy pedig talán ezt kisebb vagy nagyobb mértékben csorbítják, esetleg kizárják. Ez az utóbbi, az értelemre való hatás bizonyos magasabb fokú képzettséget tételez fel s főként a műbírálatban nyilatkozik meg, hogy az előbbi, közvetetlen hatást igazolja, vagy a józan Ítélet elvei szerint korlátok közé szorítsa. Szóval ez már a mű becsének mérlegelése az első benyomáson túl.

Már Aristoteles elemzés tárgyává teszi a tragédia hatását, mikor azt mondja, hogy van ebben félelem, amelyet a hőst fenyegető vészé-