Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1904
Tartalomjegyzék
119 IX. A főgimnázium 1904/5. tanév életéből. Végéhez jutott tanévünk történetének legelején sorrendben is, méginkább azonban, szívünk sugallatát követve, tiszteletből arról a legfelsőbb elhatározásról kell megemlékeznünk, mellyel Ő csász. és apóst. kir. Felsége Francsics Norbert budapestvidóki tankerületi kir. főigazgatót, kit a szent Benedek-rend másfélévvel ezelőtt apáttá választott, miután bakonybéli apáttá kinevezését a vall. és közokt. m. kir. Minisztérium előterjesztésére már 1904. március 21-én jóváhagyta, kir. főigazgatói állásától szeptember hó 10-én legkegyelmesebben fölmentette. Ismétlődött, úgyszólván, ezzel az egri kath. főgimnázium tanári testületében az a Cisterciumban nyolc évszázaddal ezelőtt végbement jelenet, mikor szent Róbert apát, a ciszterci Rend alapját megvetvén, a szent Benedek-rendi molismusi szerzetesek sürgető kérése folytán Orbán pápa rendeletére Molismusba visszatért, a szent alapítónak életírója szerint „Cisterciensibus quidem plorantibus de illius secessu, Molismensibus contra exultantibus de regressu.“ Nyolc évvel ezelőtt, mikor őt a királyi kegyelem vezére-vesztett tankerületünk igazgatására kijelölte, a tanári testület jól eső megnyugvással vette a legfelső elhatározás hírét; mert arra a hitre támaszkodott, hogy azon Rend kiválasztott tagjának, mely a magyar népet hajdan a kereszténységnek megnyerte és a nyugati keresztény kultúra őrévé felavatta, kormányzása elé teljes bizodalommal tekinthet. És nem csalatkoztunk meg e hitünkben; mert, halóporában is tisztelt és szeretett elődjének nyomdokában járva, azon nyolcadfél esztendő alatt, míg vezérünkül tisztelhettük, nemes törekvéssel és buzgó fáradozással egyengette előttünk az utat, s így, az ő nyomában, mi már tört úton haladhattunk ; s eközben mennyi jóakaratú biztatás, buzdítás és lelkesítő szó hangzott elénk ajkáról!
