Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1903
Tartalomjegyzék
7 vizek színét teszik tündöklővé. Megjegyezzük, hogy e kérdésekre lehetetlen teljesen kielégítő feleletet adni. A színhatások nem egy oknak, hanem különböző tényezők hatásának eredményei. A színek koránt sincsenek még minden irányban kellőleg tanulmányozva. Sok e téren még a hézag, a szubjektív felfogás, melyek egymással sokszor homlok- egyenest ellenkeznek. II. Színszóródás. Színkép. Szivárvány. A nap fényét fehérnek mondjuk. Ezt tartjuk a legegyszerűbb színnek. Pedig igen egyszerű kísérlettel meggyőződhetünk, hogy nem is szín s nem is egyszerű. Ha egy teljesen elsötétített szobába keskeny résen keresztül fehér fénynyalábot vezetünk, a szobában a nyílással szemben fehér kört látunk. Ha a szobába haladó fénysugarak útjába háromoldalú üveg hasábot állítunk, akkor a fehér kör eltűnik, s helyette egy pompás színű szalagot látunk. Ha figyelemmel kisérjük a különböző színű fénysugarak útjait, csodálatos tüneményt észlelünk. Azt látjuk, hogy azon sugarak, melyeknek útja előbb egyenes volt, mint a nyugvó víz tükre, most eltérnek ettől az iránytól, még pedig annyifélekép, ahány színű ez a pompás szalag. Legkevésbbé a vörös, leginkább az ibolya színű sugarak térülnek el az eredeti iránytól. A fehér fény hét, különböző törékenységü, vagy ami ugyanaz, hét, különböző hosszúságú hullámra bomlott. Ezek a különböző törékenységü sugarak a falról visszaverődve szemünkbe jutnak s bennünk különböző színérzeteket keltenek. A színes szalag, melyet színképnek vagy spektrumnak neveznek, sötétpiros színnel kezdődik; ez azután, a hullámok hosszúságának megfelelőleg, mindig tüzesebb piros lesz, míg végre a cinóber-vörösbe megy át. A vöröshöz kapcsolódik a narancs, mely a zöldes-sárgán keresztül a spektrum legélénkebb színéhez, a sárgához, vezet. A sárga élénk ragyogása szinte észrevétlenül megy át sárgászöldbe, amely után a spektrum középső színe, az élénk zöld, tűnik fel. A zöld, melynek intenzitása versenyez a piroséval, lassankint kékeszöldbe megy át, mely kezdetben csak nehezen vehető észre, később azonban az igen kedves cyan-kékben végződik. A kék azután a kevésbbé ragyogó ibolyába megy át, mely azután a spektrum látható részét bezárja.1) Ezek a legtisztább, a legragyogóbb színek. Ha cinóberrel be') A fénymennyiség kisebbedésével a spektrum színei megváltoznak. Eltűnnek a sárga, narancs és kék színek, s csak a vörös, zöld és az igen halvány ibolya marad meg. Ha még inkább kevesbbítjük a fényt, akkor az ibolya is láthatatlan lesz, a piros pedig
