Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1903
Tartalomjegyzék
22 megrövidíthető. Ketinánk érzékenységét fokozhatjuk azáltal, hogy tekintetünket közben-közbeu rövid időre fekete felületre irányítjuk. Shelford Bidwell e célból egy, részben fehér, részben fekete színű korongot használt, melyből egy 60°-os szektort kihasított. Az így megcsonkított korongot forgathatólag szerelte. Ha a korongot kellő sebességgel valamely vörös színű tárgy előtt forgatjuk, akkor a vörös szín helyett zöldet látunk. A szem ebben az esetben egy pillanatra a fekete felületet látja s akkor pihen, a következő pillanatban a szektoron keresztül a vöröset, mely izgatja, a reákövetkező pillanatban a korong fehér részét látja, melyet a vörös kiegészítő színében zöldnek kell látnia. Ha a megvilágítás elég erős és a forgássebesség elég nagy, akkor a vörös szint nem is látjuk, csak a zöldet. Bidwell egy szőke hajú, rózsás arczú, zöld ruhájú nőnek színes képét tartotta a korong mögé; a képen még egy zöld levelű sárga virág is volt. Mikor a korongot kellő sebességgel forgatta, a haj indigó színűnek, az arc smaragdzöldnek, a ruha barackpirosnak, a sárga virág ibolyának, levele pedig bíbor színűnek látszott.1) A szukcesszív kontrasztot leginkább az erős, drasztikus színek idézik elő. Ezeket azonban a jobb Ízlésű festők elkerülik. Innen van, hogy festményeken az efajta kontrasztnak igen csekély szerep jut. Annál nagyobb fontossággal bír a festőre nézve a szimultán kontraszt törvényeinek ismerete. Azon változások, melyeket a színek egymás mellé helyezésük által szenvednek, emelhetik is, meg le is ronthatják valamely festménynek színhatását. A szimultán kontraszt hatások között a legegyszerűbb a világos és sötét egymásra való hatása. Ha két tökéletesen egyforma szürke színű papír közül az egyiket világos, a másikat sötét alapra helyezzük, akkor az elsőt sötétebbnek látjuk, mint a másodikat. A szürke papír tehát változást szenvedett az alap-kontraszt hatása következtében. Ez a változás akkor is bekövetkezik, ha az árnyalatokban nincs nagy különbség, s akkor is, hacsak egy pillanatra tekintünk is a papírlapra. Épen azért a szimultán kontrasztot egészen másképen kell magyarázni, mint a szukcesszivet. A szimultán kontrasztnál észlelhető változásokat főleg az észlelő ítéletének határozatlansága idézi elő. A világos és sötét között nem tudjuk meghúzni a világosan szétválasztó határvonalat. Nincs határozott típusunk, melyhez a világos és sötét árnyalatokat hasonlíthatjuk. A világosra és sötétre, a kicsinyre és nagyra, a nehézre és könnyűre, a hidegre és melegre vonatkozó Ítéleteink csak hasonlatok, melyekben a tertium comparationis rendszerint igen határozatlan.2) — Szürke papír az ablakban határozottan vilá>) Nature. 1897. II. 128. 1. l) A testek nagyságáról is csak akkor van megközelítőleg pontos fogalmunk,
