Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1903
Tartalomjegyzék
17 lyosan vagyis egy irányban történik, megtörténhetik, hogy ezen sugarakból szemünkbe nem jut semmi sem. Ekkor a színt sokkal setétebbnek, sokkal tisztábbnak látjuk. Mert a porszemecskék szabálytalanul verik vissza a fényt. A felületén szétszórják a fehér fényt. Ez a fehér fény, melyet szemünkkel semmi módon sem kerülhetünk ki, halványítja meg a festékek színét. Segíthetünk azonban a dolgon, ha az ilyen módon bevont papírra vizet öntünk. A víz, egészen sima felületű lévén, a fénysugarakat egy irányban veri vissza. Még tökéletesebb eredményt érünk el, ha festékünket olajjal keverjük. Ezzel festékünket a fehér fény zavaró hatásától egészen megszabadíthatjuk. A víznek s olajnak tehát nemcsak az a rendeltetése, hogy a festéket a papírra tapassza, hanem igen fontos optikai szerepe is van. A kötőanyagoknak optikai tulajdonságai azonban idővel megváltoznak s ezzel együtt megváltozik a festékek színe is. Különösen gyors és nagy változások állnak be a vízfestékeknél. Az olaj a levegőn megkeményedik ugyan, de azért optikai tulajdonságait megtartja. A művész már a festésnél látja, hogy milyen lesz később a kép színe. Az akvarellistának, a porcellán- s freskófestőnek azonban már a festésnél számításba kell vennie a bekövetkezendő változásokat. Ez az oka annak, hogy az akvarellistától nem is várunk olyan korrekt színezést, mint az olajfestőtől. Kelméink szíue szintén a fény egy részének elnyelésén alapszik. A festőanyag a ráeső fény egy részét elnyeli, a másik részt ellenben visszaveri. Az elnyeletés azonban nem tökéletes. A visszavert fény nem egységes törésű. Épen azért nem is tudja azt az egységes színhatást előidézni, melyet a spektrál színekben csodálunk. A festőanyagok színhatása nagy mértékben függ az anyagtól. A festés legélénkebb hatású a selymen. A selyem tökéletesen átlátszó sima anyag. Ezen anyagban a festék tisztán feloldódik, s az idegen fény abszorbeálása igen kedvezően történik. Azonkívül a selyemszálak tökéletesen egymás mellé illeszthetők, párhuzamosak s így sima felületet alkotnak. Az ilyen felületről pedig a fény egy irányban veretik vissza, azért a színt zavaró fehér fényt tetszés szerint elkerülhetjük. Ha a selymet úgy fordítjuk, hogy ez a fehér fény nem jut szemünkbe, akkor a selyem színe gazdag és telített; ha pedig úgy fordítjuk, hogy a felületről visszavert fehér fény esik szemünkbe, akkor elhalványodik. Ezen káprázatos színjáték mellett a gyapjúszövet szerény, fénytelen színe hatástalan marad. A gyapjuszál végtelen sok sejtből van alkotva, melyek száraz állapotban levegővel vannak telve. Ezek a levegőbuborékok igen sok fehér fényt vernek vissza. Főleg ez a fehér fény okozza, hogy gyapjún a festés bágyadtabb, mint a selymen. A szövés módja által azonban ezen zavaró fényt meglehetősen csökkenthetjük, sőt a szabálytalan visszaverődést többé-kevésbbé szabályossá tehetjük. A szövés módjától függ, hogy valamely szövet matt-e, vagy fényes. A 2
