Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1902
Tartalomjegyzék
Ilyen szülői körben nevelődött Esterházy Pál, a család heted- zülött gyermeke. Aprón maradt árvául; szülői nem is sejthették, hogy hamarosan Pál fiók lesz igazi örökösük és a család büszkesége. Mikor atyja „1645. szept. 11-én éjfélkor sok imádságok és a sacramentomok vétele után“ Istenének kiadta lelkét, Pált a tutor atyafiak Gráczba, majd Nagyszombatba küldik iskolába. A kollégiumi élet s a jámbor jezsuita atyák vonzó példája növelték vallásos érzületét. Alig 12 éves korában a „macula nélkül való Boldogságos Szűz congregatiójának,“ 1651-ben pedig az „öreg congregatiónak, úgymint a Boldog Asszony látogatásának“ rectorává tétetett. Már abban a korban megvolt ritka vonzalma a boldogságos Szűzhöz, minden füzetére rájegyezte „Mariano honori.“ Vallásos érzülete lassankint annyira fokozódott, hogy „házasságra semmi úttal hajlani nem akart, kivánván szerzetessé lenni.“ De más volt Isten rendelése. Esterházy Farkas rábeszélésére, hogy házassága az egész família javára és előmenetelére leszen, tizenhatéves korában lemondott szerzetesi hajlamairól. Eljegyezte unokahugát, Esterházy Orsicskát, kinek „fölötte igen tapasztalta hozzá való szeretetét.“ 1652- ben, mikor a vezekényi csatatéren négy Esterházy vérzett el, Pál lett családja fejévé, azért jegy ességét házassággal iparkodott megpecsételni. Két kármelita pater eszközölte ki Rómában a rokonok között szükséges dispensatiót és a szentséges atya engedelmével 1652. okt. 21-én a fraknói várkápolna kórusában megtörtént az esküvő. Csak az esküvő után három évre, mikorra tanúlmányait Nagyszombatban befejezte, tartotta meg 1655. febr. 6-án fényes lakodalmi ünnepélyét Kismartonban. Vallásos meggyőződésének gyönyörű tanúsága ez alkalommal tett feljegyzése is. „ . . . . Istennek dícsértessék az ő szent neve s engedje, hogy jó csendességben élvén, az igaz római hitben is múljunk ki ez világból.“ 1) így hát részben beteljesedett már Stracz páternek, a kismartoni ferenczes gvárdiánnak jóslata: „Ez a gyermek — Pál, — feleségül veszi az ágyon ülő kis leánykát — Orsicskát, — s apja székiben fog ülni.“ 2) ') „Családi napló.“ Tőrt. Tár, 1888. 214. 1. 2) Bubics-Merényi i. m. 63. lap.
