Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1901
45 nem is akart megbarátkozni. Rajziskolája megmaradt a lyceumban, de csak tengődve, mert az iparosok a műipar felé közeledésnek szükségét nem érezték, azok a szülők pedig, kik gyermekeiket tovább iskoláztatták, példák híjában kevés kivétellel távol voltak még attól a felfogástól, hogy a rajztanulásra másoknak, mint a kik a technikai pályára készülnek, valami szíikségök lehetne. így aztán a gymna- siumból csak elvétve akadt néhány tanuló, a ki a lyceumban kinál- kozó alkalmat felhasználta, s az sem igen haladt tovább a kezdetnél. Juhász látta, hogy mindaddig, míg magának a gymnasiumnak nem lesz rajziskolája, a rajztanulás ajánlgatása hiába való. Külön csupán a rajz tanítására berendezhető terem, igaz, nem volt az intézetben, de kezdetnek jó lesz, úgy hitte, ha a tanulók valamelyik tágasabb osztályban egy héten kétszer összegyülekeznek; azért, a hogy az intézet vezetését átvette, engedélyt kért a zirczi apáttól, hogy a szükséges intézkedést megtehesse. A következő évi (1854/5.) beíráskor közel harmincz szülőt nyert meg szándékának s az intézethez szerződtetett rajztanító, Menner Károly, mindjárt meg is kezdte a rajztanítást. A tanulók száma aztán évről évre szaporodott, mert a szülők is, mikor az évzáró ünnepek végeztével a kiállított rajzokat megszemlélték, s főleg mikor azt is látták, hogy a gymnasium tanulói közül némelyek, hajlamukat követve, egyenesen ez úton szánták magokat a technikai pályára, a rajztanítás iránt egyre jobban kezdtek érdeklődni. Villax s utána Rezutsek apát bőkezűségéből a rajzszertár is folyton folyvást gyarapodott és a haladás is egyre figyelemre méltóbb lett; de ezzel egy külön rajzterem berendezése is annál szükségesebbnek mutatkozott. Épen így voltak az iskolai ünnepekkel is. A jezsuiták idejében divatos iskolai ünneplések — nyilvános szavalatok, költői és szónoki versenyek, akadémiák vagyis nyilvános vitatkozások és iskolai drámák — melyek a közönségnek az iskola iránt való érdeklődését nagyban előmozdították, 1770-től fogva megszűntek az egri gymnasiumban. Pyrker érseksége alatt, ha a város társadalmi viszonyait a politikai ellentétek annyira meg nem rontják, nagyon hihető, hogy legalább a tanév bezárása nyilvános ünneppé válik; mert Pyrker az első időkben szíves-örömest megjelent a tanulók évvégi vizsgálatain, és a tanári testület, már csak az iránta való tiszteletből is, a megtiszteltetésnek ez alkalmait mennél ünnepiesebbekké iparkodott volna tenni; de az a gyűlölködés, mely annyi szép és nagy tervet meghiúsított, Pyrkert évről évre hosszabb ideig távol tartotta Egertől, és az iskolai év, mint azelőtt, egész csendben, minden ünneplés nélkül záródott. Bartakovics érseksége alatt e részt is csakhamar kedvező fordulat állott be. A nemzeti gyász ideje alatt a gyűlölködés lángja lelohadt. Az előbb félrevezetett közönség, melynek támogatásra és vigasztalásra volt szüksége, érezte, hogy a közszerencsétlenség e nap
