Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1901
27 őrnagy október 31-én vette át, s az előbb oly csendes falak közt másnap már német katonák szitkozódó lármája hallatszott.1 Egy év sem műit még el, mikor II. József a többi birtokos rendekéivel együtt a pilis-pásztói cisterciták javait is lefoglaltatta, egri konventjöket pedig feloszlatta. Jellemző rája nézve, hogy mikor a pilis-pásztói cistercitákat, kik a magyar nemzeti kultúra munkásaivá szegődtek, földönfutókká tette, ugyanakkor a zirczieket, a kik tanítással nem foglalkoztak, sőt, mint származásra és nyelvre is nagyobb részt németek, nem is foglalkozhattak volna, bántatlanul hagyta. Ezek dolgába, minthogy apátjok a porosz-sziléziai Heinrichaunak is apátja volt, bele sem mert avatkozni, hanem meghátrált a porosz király előtt mindjárt a legelső lépésnél, melyet a zirczi apátságnak a heinrichauitól különválasztására Berlinben megkísérlett. A házokból és birtokaikból kiűzött cisterciták, II. József rendeletére fejenkint évi százötven rénes forint — hatvan o. é. frt — nyugdíjban részesítve, a felett tanácskoztak, hogy ne utasítsák-e vissza ők is, mint tizennégy év előtt a jezsuiták, a helytartótanács ajánlatát, hogy háromszáz forintnyi tanári fizetéssel tanszékeiket mind megtarthatják. Attól nem kellett tartaniok, hogy, ha a lelkészet terén akarnának szolgálni, egyik vagy másik egyházmegyében állást nem kapnának, a tanárinál előbb-utóbb sokkal jövedelmezőbbet; mégis, főkép Eszterházy püspök kértére, ki az egri gymnasiumnak addig a II. József rendeletéi ellenére is megőrzött katholikus és hazafias jellegét féltette, úgy Schumann igazgató, mint az összes tanárok elfogadták a helytartótanács ajánlatát s 1787/8-tól kezdve mint excisterciták vitték tovább tisztjöket. Eendjök visszaállításáig (1802) azonban csak ketten — Marschalkó és Pászty, 1796/7-től igazgató — tartottak ki; a többiek a kormány szűkkeblüsége, főképen pedig az állami sóhivatal főbb tisztjeinek szinte hihetetlen dölyfe és durvasága miatt,2 korábban- későbben megváltak Egertől s helyükbe a kormány egy volt dömést s világiakat küldött tanárokul. Ezalatt az összes épületek kívül-belül romlásnak indúltak. A kolostor nem vált be kaszárnyának, lett hát belőle bérház, hivatalok és magánlakások számára; de a felügyelő, mivelhogy pénzt nem kapott rá, sohasem tataroztatta; a lakók tehát annál kevéshbé kímélték s végtére, mikor itt-ott már düledezett is, elhagyták. A templom sem részesült nagyobb gondban. Külseje, minthogy ács vagy kőműves egy évtizeden át soha feléje sem nézett, a teljes elhagyatottság képét mutatta. De belsőleg is egyre szegényebb lett, mert értékes arany-ezüst szereit a kormány a lefoglalás után Budára vitette, a szerelvények fentartására és gyarapítására szolgált gyógyszertárt pedig eladatta és, 1 Litt. Distr. Cassov. — Orsz. levéltár. 2 A cist. rend egri katli. főgymnasiumának 1894/5. évi Értesítője, 45. s köv. 1.
