Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900

Tartalomjegyzék

60

bűneinket nyíltan bevalljuk és velük békességet szerzünk. Azonkívül közös megegyezéssel elhatározzuk, hogy a ki ezután becsmérlő leveleket mer készíteni vagy ilyeneket bárhol elhelyezni, az meglakol, mint már némelyeket megbüntettünk. . .“ 1539.

A zavaros időkben megbomlik a ferenczesek szigorú fegyelme, nem tudnak tartani rendes káptalanokat, megváltozik a házak rendes életmódja. Az új szellem hatása mutatkozik a kolostor falain belől is. Többen hűtlenül elhagyják helyöket, künn barangolnak a nép között szerzetesi vagy világi ruhában. A XVI. század első felében már rajta van a provincziális, hogy a világi hatalom közreműködésével össze- fogdostassa, bebörtönöztesse őket, mig hajlandóknak nem mutatkoznak a szerzetesi fegyelem megtartására. (Budapesti Levelezőkönyv. 200.) A megtérőket visszafogadják, mint az egyik kusztosz Írja az ilyen aposztatának: „Habár példáddal nemcsak magadnak ártottál, hanem másokat is megbotránkoztattál, mindazáltal Isten nem fogja megtagadni a megbánás könnyeit és mi sem vonakodunk téged visszafogadni. . . Ismételten kérlek, ne késedelmeskedjél, és ha ide nem jöhetnél, nyiss be valamelyik más közel eső kolostorba.“ (U. o. 67 b.)

Vannak azonban visszaesők; az 1535. gyöngyösi káptalan Toroczkói Jakabra mondja ki, hogy nincs remény javulásra, az 1537. herényi káptalan Bodoni Mihály ferenczest jelenti teljesen megromlottnak. Az ingatagságnak kirívó példáját mutatja be az egri história domus*) Andrási Mihályban, ki 1605-ben a ház praesidense volt. Ez előkelő családból származó férfi az egyházra sok gyalázatot hozott. Hétszer- nyolczszor hitszegöen cserben hagyja rendjét és belevegyül a Rákóczy- mozgalomba, hova az udvari vagy tábori káplánság reménye csábítgatja. Egyszer a barátcsuhára ölti fel az öldöklő fegyvert, máskor világiasan öltözködve cselekszi botrányos tetteit. A kolostorból kicsalogatja társait, mint Kubriczka Cyrillt, majd fogságba jutva előkelő rokonai közbenjárásáért könyörög, mint Ruttkay Istvánhoz intézett leveléből kitűnik. „Bárcsak pro interim valamely Méltóságos Generalis mellett káplányul lehetnék, Annak utamra tudnám magam dolgait Rómában folytatni, Mert in statu hoc quasi lehetetlen sokáig subsi- stalnom. Mert én is ember vagyok.“ Mégis kiengesztelődéssel végzi be tragikus sorsát, mert a szájhagyomány szerint mint pap vagy mint más provinczia ferenczese múlt ki az élők közül.

Mások nemcsak a rendtől, hanem a katholikus hittől is elpártolnak. Sopronban a szent Ferenczrend néhány tagja a templom szószékéről a kath. hitágazatokat nyíltan ostromolja. Mint a külföldön, nálunk is a lutheránizmushoz szegődnek a fegyelmetlen szerzetesek, állítólag a magyar föld első reformátorai: Kopácsi István, Szt.áray Mihály, Sik*) História Domus Agriensis. p. 81—82.