Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900

Tartalomjegyzék

40

még a királyi koi’ona fénye sem tud megvakítani, elnémítani. Érezték is a zsarnokok a külföldön a szellemi hatalom reformját, mely áthatja a társadalom minden rétegét, azért kiált fel Petrus de Vinea: „A ferenczesek és domonkosok nagy haraggal ellenünk keltek; nyilván rosszalták éltünket, társalgásunkat; megdöntötték jogainkat és semmivé tettek minket. . (Cantu Caesar XII. 109.)

Nálunk meg a nép lelke megkönnyebbedik, mikor a pap korbácsát végigsuhogtatja a hatalmasok fényűzésein, lappangó sebeket leplez le, titkos bűnöket ostoroz, mikor a pap a vallásnak, az erkölcsöknek őre, a népnek meg védője lett. Nagy hatása lehetett az ily mondásoknak, miket a Pomeriumban találunk : „A törvény pókháló, melyen a kisebb legyek fönnakadnak, a nagyobbak meg keresztül rontanak. A nagyoknak nincs bántódásuk, a kisebb emberek pedig lakóinak. De eljön az Isten utolsó ítélete. . .“

A Hunyadiak elfogatásakor és László kivégeztetésekor is csak egy igénytelen ferenczes barát volt bátor arra, hogy a következő vasárnapon az ó-budai templom szószékéről a nemzet felháborodását kifejezze. Erős szavakkal hirdette, hogy „az ártatlannak vére boszuért kiált az égbe.“ *) — Temesvári Pelbártnak sz. István és sz. László királyok ünnepe alkalmas arra, hogy saját korának társadalmát meg- rójja. „ . . . . Beteljesedett Ezekiel mondása: a fejedelmek most ragadozó farkasok. Nem ilyen volt sz. László, kit nemzete kegyelmes királynak nevezett . . . Sz. László ajakáról az igazság szava hangzott; mig a mostani nemes a maga vesztére az igazsággal mitsem gondol, a mit Ígér, azt nem teljesíti . . . Teljesedve látjuk a zsoltá- ros szavait: Ne bízzatok a fejedelmekben! ... Oh ha most élne sz. László, sz. István, az egyház prédáiéit bizonnyal meglakoltatnák.“ Másutt meg mindenki felismeri a czélzást a magtalan Mátyás királyra, ki nem egyszer viszálykodott a szentszékkel, ki országát fenyegetőzésében már-már a görög schismatikusok hármas keresztje alá vezérli. „Gyermekekkel is megáldja az Úr az igazat, . . Miként a ragadozó állatok nem szaporodnak, azonképen az igazságtalan embereknek sincsenek gyermekeik.“ (Horváth Cyrill: Temesvári Pelbárt és beszédei.)

Nem a népszerűség hajhászása, hanem az igazság nyilt hirdetése fakasztja ajkukon az erős kifakadásokat. Néha meg a jámbor hiedelem vezeti őket ferde utakra, mint külföldi jámbor minoriták mondák IV. Béla királyunkról, mert nem segítette II. Endre kinn tengődő fiát, Istvánt. „Meg is verte az Isten, rábocsátá a tatárt, csehet; a ki más jószágát elrabolja, annak jószágát is megrabolják.“ — Hires szónokok a ferenczesek, ők a régi szellemnek legismertebb harczosai, e dicső*) Pozsony város követének 1457. márcz. 22-röl Budáról irt jelentése. Szilágyi: A magyar nemzet története. IV. 165.