Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900

Tartalomjegyzék

36

Egybeolvad lelkében a templom és vár képe, a vitézség és a benső állítat szelleme, mindenütt megtalálja a történetben a keresztények gondviselő Istenének vezérlő nyomdokát. Müvét később is kedvvel, lelkesedéssel forgatják, bő anyagát majdnem szóról-szóra átírja 1480 körül Thuróczy János itélőmester gyűjteményes munkájában.

Igen érdekes, önálló becsű krónikástöredékre akadunk a dubniczi krónikában. Ezen 1345—55-ig terjedő résznek kétségtelen szerzője, János, magyar származású minorita,J) ki gyóntatója volt Lajos királynak. Mint a király bizalmasának, figyelme kiterjed a legkisebb dolgokra, szinte naiv közvetlenséggel, mulatságosan és költői lendületű előadással beszél el érdekes epizódokat. Mikor Aversában Lajos lábából a nyilat kirántják, a szenvedő uralkodó ily kegyeletes szavakra fakad: „Isten tudja, hogy lelkem egészen a minorita testvérek kezében van, azért, ha látod, hogy meghaltam, vidd fejemet és szivemet anyámnak s miután keservesen megsiratott, temesd el őket Esztergomban, a minoriták templomában.“ Nemcsak a király, hanem az egész magyar faj izzó szeretete hevíti az öreg minoritát, mint ez erősen kitűnik az 1355-i Zürich melletti svábok ellen vívott csata színező leírásából. A magyarok Laczfi vezérlete alatt ezt kiáltva „Szent királyok segítsetek!“ ütköztek és miután a pardonosztástól elaltattak, az életért esdeklő sváboknak a halált e rivalgással osztották: „Veszteg

.........német, ittátok vérünket, ma iszszuk ti véreteket.“

Vanna

k, kik kedélyes őszinteséggel, vallásos hittel külföldi jámbor utazásaikat Írják le. így Farnadi Miklós ferenczes a XV. század végén kiadja Jeruzsálem városának leírását; Pécsváradi Gábor ferenczes meg 1514-ben tett szentföldi utazásának históriáját szerkeszti össze minden mesterkedés nélkül.2)

A felhozott példák eléggé bizonyítják, minő volt a ferenczesek klastromi élete. Ima és munka között dicsérik, magasztalják szünetlenül az Istent. A durva kézimunkákon kezdve a legnagyobb szellemi tevékenységtől sem riadnak vissza és azon rendnek, mely annyi tudóst, doktort adott az idők folyamán az egyháznak és a keresztény országoknak, egyetlen kolostora is alig lehetett a restség tanyája, a lustaság aziluma, fisak az elfogult gyűlölet szüli a kolostorok népére a humanisták gáncsoskodásait, a gyűlölet emlőjén táplálkozott e felkapott, megvető mondás is: „nincs tudatlanabb az egyszerű barátnál.“ Sok alkotásukat tönkre juttatá az idők vihara, de a meglevő roncsok alapján is bátran alkalmazhatjuk a ferenczesek kolostoraira Ipolyinak igazság-fakasztotta jeles szavait: 3) „Voltak századok, me') Endlicher: „Wiener Jahrbücher der Litteratur“ 1826. Anzeige Blatt XXXIII. 4. lap. — Florianus: Fontes III. Be?. II. lap és a 143. 1. jegyzetben. — 2) Fraknói: „Magyar nemzet története.“ II. 318. 1. — 3) Ipolyi: „Adalékok a magyar Domonkosok történetéhez.“ Kisebb munkái III. kötet 448 lap.