Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900

Tartalomjegyzék

28

hibáját megvallván, térdre borulva vezekel és — bárki fia legyen is — türelmesen viseli a „praxis criminalis“ középkori szellemében rámért enyhébb vagy szigorúbb büntetési fokokat. Mint a mai alkotmányos korban, az eliiljáró minden tettéért felelős Isten, ember előtt, kiki előállhat a testvérek közül jogos panaszával, vádaskodhatik, tanú lehet és a bűnös kellőkép bűnhődik.

A ruházatban nincs semmi megkülönböztetés, itt ellentétben a világi osztálykülönbséggel inkább a teljes egyformaságon őrködnek. „Nem takarja saru lábukat, nem öltöznek bőr- vagy lenszövetbe, hanem hitvány csuklyás szőrruhába, melyet derékon durva kötéllel öveznek.“ Hajukat alázatosságból lenyíratják, mint a rabszolgák vagy fizetni nem tudó adósok; szerzetesi hajkorona köríti fejőket. Lemondanak a középkori szabad emberek nagy ékességéről, a haj divatos gondozásáról, de azért — úgy látszik — a kor szokása szerint egyes időkben az embeid méltóság jeléül hosszú szakállt eresztenek, mint az 1456-ban vikáriussá választott Varsány Istvánról jegyzi fel ez annalists, „hogy hosszú szakállt hordott.“*)

Jelszavuk: minden munka megnemesít. Kimagasló elv ez abban a korban, mikor minden osztálynak megvolt a hivatásszerű teendője. A papi osztályra bízzák kizárólag a tudományok gondozását; a nemesnek csak a haza védelme kötelessége és e privilégiumukkal okolják meg szellemi hiányaikat, „Írni nem tudnak, mivel nemesek.“ Az iparos munkákat, a földmivelést, az alsóbb rendű házi dolgokat nemeshez nem illő szolgai munkának tekintik, azért azt a jogtalan osztály, a pórnép végezi. Benn a kolostorban a főrangú a paraszt gyermekével együtt dolgozik. Varsány István a konyhában az edényeket mosogatja, mikor főnökké választják. Minden munkának egy az értéke Isten előtt, mint a Margit-legenda elbájoló példákkal igazolja, csak kinek-kinek tehetsége, képessége szabja meg a saját munkakörét. A házfőnök helyes felosztással kijelöli az egyesek hivatalát, hogy senki a hivalkodás, a restség ölébe ne dőljön, hanem folyton ima és munka között dicsérjék az Istent.

Szent Ferencz intézményében szépen egybefonódik a szemlélődő és a tevékeny élet. A testvérek ideje imádság és munka között van megosztva. A templomban fáklya világánál végzik az előirt zsolozsmát, majd hosszas elmélkedésbe merülnek és lelki fájdalmukban nem egyszer keserves kényekre fakadnak. Kora reggel térden állva hallgatják végig a papok miséjét, aztán a miséről munkára sietnek. A laikus testvérek egyike a konyhába vizet hord, tüzet rak, másika a betegek házában szorgalmatoskodik a szenvedők között. Többen a műhelyekben vagy a kertben dolgoznak, hogy virágokkal diszít>) Wadding XII. 392.