Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900

Tartalomjegyzék

22

Bővebbek a későbbi alapítólevelek. így részletesen felsorol minden adományt a borsodmegyei szendrői konventé, melyet a Gyöngyösitől megénekelt házaspár, Wesselényi Ferencz és Széchy Mária, állítottak ki 1663-ban.1)

„Adgyuk tudtára az kiknek illik ezen levelünk rendiben, hogy mi a Sz. Ferencz Szerzetihez kiváltképen való indulatunkból viseltetvén itt Szendrőben újonnan letelepedett azon Sz. Ferencz Szerzetin lévő Pater Franciscanusok Sustentatiójára, rendeltünk annuatim száz forintot, úgy hogy azt Kántoronként tartozzanak ő kegyelmeknek letenni, az itt való Szendrei Gondviselőink. Item hat hordó bort, száz Kassai köböl búzát, a Csebi malomból a Szabatumat, minden esztendőben vajat, boronzát és egyébféle Yictualét pro discretione nostra és mivel húst, tyúkot nem adhatunk, arra is annuatim ötven forintot adgyanak megnevezet Tiszt-Viselőink. Szénát, abrakot pro discretione. E-mellet az újonnan erigált Ser-nevelőből is mindenik főzetből egy-egy hordócskát. Ezeknek pedig az felől megirt dolgoknak effectuálására nem csak Mi, sőt a mi Maradékink, és Succesorink-is usque ad pium Zelum nostrum obligatusok legyenek. Mellynek nagyobb bizonyságára adtuk ezen pecsétes Levelünket kezünk Írásával coniirmálván. Datum in Arcé Nostra Murány Die 9. Mensis Novembris An. Domini 1663.

Comes Wesselényi ni. p. Comitissa Anna Maria Széchy ni. p.

(L. S.) (L. S.)

Ez alapítványok tartják fenn első sorban a ferenczeseket, hisz nincsenek fekvőségeik, házaik vagy más jószágaik. A szegénység az ő „urnőjök," Jegyesük“ és ennek szigorú kötelezettsége régente nemcsak az egyesekre, hanem az egész testületre is vonatkozik. Hogy az anyagi világnak közülök senki rabja ne legyen, még a fentartásukra adományozott javakat is világi ember, „Syndikus“ kezeli, ez a közvetítő a világ és a rend között. Gondjuk a legkisebb dologra is kiterjed, tilos a templomokban vagy máshol perselyt elhelyezniük, pénzt kéregetniök, nem tűrnek meg a kolostor falai között semmi hasznot hajtó dolgot. És hogy elveiket tettekkel hirdessék, a megvetett koldusok módjára időnkint szétoszlanak a környék népe közé alamizsnát szedni. Nagy alázattal összeszednek ilyenkor gabonát, hüvelyes veteményeket, baromfit, tojást, husnemüeket, bort, minden csekély adományt, a mit a nép önként felajánl. A káptalanok ügyelnek arra, hogy egyes házak fölös élelmet össze ne gyűjtsenek; meghatározzák minden konventnek kéregetési területét, hogy a koldulással a hívek botrányára, terhére ne legyenek. A buzgó vallásosság korában ezen alamizsna elég a testvéreknek, sőt bőven jut belőle még azon *)

*) Fridricli Urbau. P. II. 96 — 97.