Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
28 8. Bővítés. Ha a szobrász és képiró a csontok és izmok alkatát már ismeri, akkor a ruházatra, a drapéria-tanulmányokra is rákerül a sor. Így a stilustanulásban is. Ha t. i. a tanuló már be tud hatolni az Írásművek szerkezetébe: ki tudja emelni a főgondolatot, meg tudja különböztetni a fő- és mellékrészeket, s jól fölismeri a kifejezések formáit: ideje, hogy megtanulja felöltöztetni a gondolatot. — Erre szolgál a bővítés, mely abban áll, hogy előbb bizonyos egyszerű, majd részekre is bontható tételt kap föladatul, s azt ki kell fejtenie minden irányban. Az előkészítés erre ügy történik, hogy a kijelölt tétel minden egyes szava fölött külön elmélkedtetjük a tanulót, melyik szó alatt mit kell érteni, melyik hogyan irható körül stb. Szolgáljon például ezen egyszerű tétel: „Szülőinket tisztelnünk kell.“ Áll három szóból, melyek fölött tehát egyenként külön reflectálunk. „Szülőinket.“ Kik azok a szülők? Mit köszönhetünk nekik? Hogyan bánnak velünk? Mit szenvednek értünk? Honnan veszik s hogyan szerzik, a mit tőlök kapunk? Mi okból teszik velünk a sok jót? Önzésből talán? Mennyit nélkülöznek értünk? Mennyit aggódnak, míg fölnevelhetnek bennünket? stb. stb. Az ezen és hasonló kérdések aztán toliunkba mondják a „szülők“ szónak kibővítését: „Szülőinket, kiknek Isten után mindenünket köszönhetjük; kik világra jöttünk pillanatától fogva a leggyöngédebb szeretettel esüggtek minden mozdulatunkon, aggódva választottak fölöttünk: kik legkedvesebb örömeikről is készségesen mondanak le, sőt inkább éheznek és szükséget látnak, és semmi fáradságot sem kiméinek, csakhogy bennünket elégedetteknek láthassanak; kik mindezekért tőlünk alig remélhetnek visszafizetést, mert hisz még egészségüket s óltöket is minden perczben készek koczkára tenni érettünk .... tisztelnünk kell.“ Ép így járunk el aztán a „tisztelni“ szóval is, keresve, miben nyilvánul ama tisztelet? hogyan fejezhető az ki különféle körülményekben ? mily egyéb erényekkel van természetes összefüggésben (szeretet, becsülés, hála, engedelmesség, ragaszkodás stb.)? Hogyan nyilvánul mindez szóban és tettekben? Mily következményeket von ama tisztelet maga után? stb. stb. Végre a „kell“ szó is bonczolandó, mint mely szó „törvényt“, „kötelességet“ fejez ki; és pedig törvénye a természetnek, parancsa Istennek, valamint emberi törvények is szabályozzák a szülők s gyermekek viszonyát. Mi vár tehát arra, aki e törvényeknek eleget tesz, — s mi sorsa lesz annak, ki ezeket elhanyagolja, sőt megsérti? Tudnánk-e minderre példákat a történetből, életből, elbeszélésekből? stb. Miután a tétel szavait ily módon analysáltattuk s kibővíttettük, a
