Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
17 beszélő fogja elsajátítni a jó hangoztatást, hanem az ő rósz hangoztatása fog elterjedni s kiszorítja a jót és helyeset. Üldözzük tehát lépten-nyomon egész energiával a verébcsiripelést. Erre nézve legyen szabad közölnöm a helyes hangsúlyozás törvényeit. 1. Határozottan sulyozandók: névszók, igék, határozók; erős súlyúak: szétválasztó (vagy-vagy, sem-sem stb.), tagadó s tiltó, kérdő s fokozó szók; súlytalanok: névelők, névutók, kötőszók, visszahozó névmások (a névszók közöl kivételesen!). 2. A nem és ne elveszti súlyát, ha az ige és igekötő közé jut (mely szabály ellen irtózatos gyakori a vétség); s ha előtte erős súlyú egytagú szó áll: mért nem tanultál ? meg ne lássalak! . . . 3. Főnév és jelzője, ige és határozója, birtokos és birtok, alany és állítmány, főnév és névutó, egymás mellett, egy súly alatt ejtetnek, mintha egy szóvá olvadtak volna; tehát: erős ember, egész világ, három alma, lassan haladj, asztal alatt, apám kertje; anyám adta, — édes anyám adta, édes anyám nekem adta . . . Nem azért közlöm e három csoportocskába tömörített szabályokat, mintha azt gondolnám, hogy t. kartársaim nem tudják, hanem hogy ily formában szíveskedjenek azt egy papirszeletkére írni és hordják mint „napsugárt a mellényzsebben“, és sólyomszemmel lessék az ellenök elkövetett vétségeket s ne szűnjenek azt üldözni. Én, ha már a szép szó nem használ, a táblára irom az iskolában, s minden ifjúval följegyeztetem, s ha azután is, — miután t. i. a tengersok megszólítás, energicus helyreigazítás hiába volt, — történik vétség, az illetőt azonnal leültetem s névkönyvemben megrovom. Mert nem is gondolnék egyelőre, mennyire útját állja a rósz hangsúlyozás az értelemnek és stilus-fejlesztésnek. A philologok jól tudják, mi a jelentősége a hangsúlynak a nyelvek életében; a stilistákat pedig legyen szabad figyelmeztetnem, hogy époly rósz hatású a fülre a rósz hangsúly, mint a szemre a festményen a rósz fény- és árnyelosztás, az, amit a festők rósz szemvezetésnek neveznek; mert nyugtalanná teszi a képet, s nem domborítja ki a főtárgyat, a kép szétszórt, a mű ízléstelen, a kompo- ziczió elhibázott . . . Természetesen, legfőbb alkalom kínálkozik a helyes hangsúlyozás gyakorlására a szavaltatáskor. A nyelvbeli egyéb barbarizmusok irtogatására az Írásbeli dolgozatok adtak alkalmat. Csak átalánosságban jelzem, hogy vezérgondolatul azt ajánlottam tanítványim figyelmébe, hogy két egyértékü kifejezés közöl a rövidebb a magyarosabb; pl. meggyőződést szerezni — meggyőződni; ismerni tanultam — megismertem; nyomást gyakorol — nyomja; stb. Továbbá üldöztem az u. n. henye szókat, pl. képzeljünk magunknak; e darab kő 4 mmázsát képvisel (!) stb. Különösen divatos ma az igekötők fölös2
