Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
15 I. Midőn mint fiatal professzor beszélgettem egyszer Szvorényival a stílus tanításáról, az én egykori öreg professzorom, majd direktorom egyszer csak azt mondja: — Barátom, a stílust tulajdonkép tanítani lehetetlenség, — azt a gyermek a családból hozza. Kifejté azután, hogyan érti ezt, és több adatot említett fel tapasztalatainak gazdag készletéből. Szvorényi kijelentése, mint melyet épenséggel nem vártam, engem akkor annyira meglepett, hogy elnémulva félbeszakítottam a társalgást. Annál többet gondolkoztam azonban a hallottakról. Mit s mit nem gondoltam, ezúttal elhallgatom, csak annyival hozakodom most elő hosszas megfigyeléseim és analysiseim fejében, hogy a stylushoz a többek között a következőket találtam szükségeseknek : a) megkivántatik, hogy a nyelv hatalmában álljon az írónak. Ide vág egy jeles iró azon éles megjegyzése is, hogy az ember voltakép ’ csak egy nyelvet bírhat és tudhat igazán; a többi nyelvben: vendég! — Hozzá teszem: jaj neki, ha saját anyanyelvében vendég! b) megkivántatik ízlés a nyelv használatában; végre c) formaérzék a gondolatok s a tárgyak csoportosítása, fokozódó egymásutánja, arányos tagolása, s a mű egészének kikerekítése körül, a hatás, a megragadó előterjesztés, szóval: az ékesszóló előadás érdekében. így gondolkoztam azután: a mi az Ízlést és formaérzéket illeti, vajon nem a toll mesterei, a jó irók s költők műveinek szorgos forgatása fejleszti-e azt ki? s vajon, ha ezekkel rendszeresen, tehát czél- tudatosan s az egyoldalúságok lehető kerülésével veszszük körül a tanulót, úgy hogy mentői több és többféle jót olvashasson, apránkint sok szépet könyv nélkül is betanuljon, fejtegetés utján több-több mű rejtettebb szépségeibe is behatoljon, úgy hogy mintegy ezekkel társalogva, szelleme belőlök táplálkozzék s rajtok kérődzék: vajon nem pótolhatná-e mindez azt, amit Szvorényi a család nevelő hatása alatt értett? Ha igen, akkor e tekintetben a főteendő: kiválogatni a mester- irók müveiből a legjellemzőbbeket, különös bájjal dicsekvőket s az ifjúnak a legélvezhetőbbeket, s az olvasmányok ily gyűjteményének hatása alá kell aztán helyezni az ifjú lelkét. Meg kell továbbá tanítni az ifjút az olvasott mű fejtegetésére, hogy tudja meg, miként kell annak belsejébe hatolnia. Mindez, úgy látszik, könnyen menne, csak ne volna hátra a bök
