Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899
Tartalomjegyzék
12 Nos, hát nézem: azt mondja, amit a növénytanról az én régi iskolatársam, s amit a kardvívásról a sophista . . . Kétségtelen, hogy a neveléstudomány sok szépet mutathat föl, különösen a tanítás módszere körül. Azonban ott látom a bajt, hogy a legtöbb paedagogus, ha egyes esetre, egyes kérdésre mond is helyeset és jót: de oly paedagogus, aki minden esetre és kérdésre egyaránt jót és helyeset mondana, még nem született. Az emberi gyarlóságnak pedig természete, hogy egyes sikerült eseteket átalánosítva, rendszerré törekszik fölfujni. Hiába, az ember akarva — nem akarva philosophus. A philosophia rendszere pedig nem egyéb, mint valamely tételnek áta- lánosítása. Bizonyára minden philosophiai rendszerben van sok egyes igazság, — de merőben igaz rendszer még sincs. A paedagogiai rendszerek is a philosophiai rendszerek módjára készülnek; ámde balul. Mert mig a philosophia mint ilyen elmélet, mely természeténél fogva irtózik az ecclecticizmustól: addig a nevelés- tudománynak, főleg didacticai részének visszautasíthatatlanul gyakorlatinak kell lennie, nem engedhető meg tehát, hogy egyes, bármi helyes ötleteket rendszerekké átalánosítson. Hisz még az ihletett művésznek is ritkán sikerül hasonló értékű pendantképet festeni; s badarság volna mindjárt meteorológusnak tenni meg azt, kinek podagrája jelzi az időváltozást . . . A neveléstudomány tehát ne az elméletből iparkodjék szerkeszteni a gyakorlatot, hanem ellenkezőleg, a gyakorlatban helyeseknek bizonyult esetekből törekedjék fölépítni az elmélet rendszerét. Rósz építőmester, ki csak papíron rajzolva készíti a tervet, s oly épületet rajzol, melynek kiviteléhez alkalmas kő nem találkozik: mert a melyik elég erős volna, az kelleténél súlyosabb, — a könnyebb pedig nem elég erős a terveit ideál kivitelére. Mindenek fölött pedig vessen számot a paedagogia a nevelendővei : a gyermekkel. Iskolai paedagogiánk ne nézze az embert gépnek, bábnak, melyet úgy állít, farag, öltöztet, amint neki épen tetszik. A tanítást Comeniustól napjainkig sem sikerült még teljesen mechani- zálni. Az ember öntevő, maga magát formálja, csak adjuk meg neki a kellő feltételeket: a helyes „milieut“, mint a növénynek a földet, vizet, hőt, fényt, levegőt. De valamint a növénytan nem készíthető theoriá- val, hanem tapasztalás, megfigyelés és kísérletezés utján szerkeszthető: úgy a tanítástan is gyakorlatilag épül fői helyesen. Ám a kísérletezés is egészen sajátságos a tanítás terén. Nem volna szabad megfeledkezni arról, hogy a nevelésnek és tanításnak a főkeretben conservativnak, a jóknak bizonyult hagyományokhoz józanul ragaszkodónak kell lennie; s ha újít, a világért sem szabad egyik végletből a másikba rohannia; mindenek fölött pedig hallania
