Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899

Tartalomjegyzék

9

gain oly édes szemlélődni; fenségük lelkesít, szépségük andalít, illatuk boldogít! . . .

* *

*

S mikor ma hálás emlékezettel, az ünneplő szív lelkes boldogságával szállunk vissza hazánk megtérésének s nemzeti fennállásának kilenczszáz éves történetéhez, mikor kilenczedszer piroslik az esti alkony, mely oktató s biztató fényét hazánk életének száz-száz évére veti vissza, leborulunk a nemzetek atyja, a századok halhatatlan királya, Jézus előtt: imádattal mondunk Neki hálát a dicsőséges múltért, kegyelmet, segítséget kérünk Tőle a bizonytalan jövőre.

S a szent kereszt jelének, mely századok viharai között győzelemre juttatta a magyarság ügyét, hódoló tisztelettel adózunk azon tudatban, hogy a mint nemzetünket Isten országának családjába forrasztotta s áldásaival fentartotta, ezentúl is fakasztó gyökere lesz a hitnek és erkölcsnek, a tudásnak és műveltségnek, a királyért és hazáért lángoló honszerelemnek. Kegyeletes ragaszkodással, rendíthetetlen bizalommal tekintünk a kereszténység sziklája felé, melyből számunkra az életnek folytonosan csörgedező, áldásos vize fakadt.

Isten pedig mind tovább építi az emberiség templomát; még korántsem készült el. „Eljön azonban az idő, midőn a templom tornyai egyszer majd az égbe nyúlnak, midőn keresztje az örök szeretet rózsájába nő ki.“ De amit a kereszt e templom oszlopává avatott, az állni fog, mig e templom áll. Álljon is, virágozzék is a kereszt oltalmazó fényében a magyar haza időtlen időkig!