Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
4 Árvaságra jutott a magyar nemzet! Megölték édes anyját; tőrt ütött szivébe a pokol gonoszsága! Istent nem ismerő ember lett gyilkosa védőangyalunknak, s ez a meggyilkolt angyal a mi királyasszonyunk, Erzsébet, a szép, a jó, a bánatos! Meghalt, megölték! Szivének vérét ontá a legsátánibb őrület! Pedig ez a szív drágalátos kincse volt a magyarnak: csupa szeretet, csupa fájdalom; szeretete áldott jóságát eléggé éreztette velünk, melegétől uj életet kapott a nemzet, — bánatát magának tartá meg, szenvedéseinek nagy terhét magával vitte idegen földekre, hogy ne lássuk, hogy ne zokogjunk. . . S kihűlt e szív, kialudt e kincsünk melege. Ezért van reszkető gyászban a magyar nemzet, a magyar ifjúság. Sajog a szivünk, halkan magunkban kesergünk! Egy jóságos asszonyt, nagyasszonyunkat, édes anyánkat rabolták el tőlünk! Elrabolták, s mi árván maradtunk, oly nagyon árván. . . Mert ő magyar királyné volt, ki népét hévvel szerette, lelke nemességével meghódította a magyart, s ez érezte, hogy az ő nagyasszonyának, királynéjának szive teljesen megnyílt számára. S az e tudatban boldog- magyar a legigazabb hűséggel hódolt neki; az ebben az érzelemben boldog nemzet szerette, nagyon szerette őt, — ezért siratjuk most megrendülve, lelkünk kimondhatatlan fájdalmával. . . ❖ Mint első szent királyunknak hitvese, Gizella, ő is bajor földről jött. Első királynénk nemzetünk kereszténynyé születésének nagy munkáján fáradozott; Erzsébet szeretettel tele jött közénk, hogy édes szívvel, édes szóval munkáljon nemzetünknek szabad
