Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898

Tartalomjegyzék

42 szerep jutott. A jelen század harminczas, negyvenes éveiben nagyon sok középiskolának volt már önképzőköre, sok helyen pedig a hatvanas években az elnyomatás szomorú napjaiban keletkeztek. Eötvös József báró, mint vallás- és közoktatásügyi miniszter beleilleszti az önképző­köröket a középiskola szervezetébe s körvonalozza működésöket. Az 1876. julius 22-én 2787. sz. alatt kibocsátott új Kendtartás is ad egy­két irányító elvet e körökre vonatkozólag. A nyolczvanas években több támadásban részesültek az önképző­körök, legújabban pedig szintén emelkednek ellene hangok. Legutóbb például Szitnyai Elek fejtegeti egy igazán alapos és érdekes czikkben, milyen káros hatásai vannak az önképzőköröknek. Czikkében arra az eredményre jut, hogy „önképzőköreink alkotmányos játékaikkal, válasz­tásaikkal, korteskedéseikkel ellenségeskedéseket, viszályokat nevelnek, a mai nagy óraszám mellett egyeseket elvonnak rendes, alapvető tanulmányaiktól, egyoldalulag fejlesztenek s a különféle egyéni hajla­moknak nem adnak tápot, az irodalmi és társadalmi szereplés vágyát, a dicsőség vágyát nagyon fejlesztik és sokaknál valóságos stréber szel­lemet nevelnek, munkálataik, szavalataik nagy része nem önképző, nem a komoly, hasznos és eredményeiben áldásos munkára szoktatják az ifjúságot és általában nem iskolái a szerénységnek.“ J) Nem lehet tagadni, hogy bizony nagyrészben így áll a dolog, bár nagyon sötét színekkel van a kép megrajzolva. Ha ezeken a bajokon nem lehetne segíteni, akkor magam is a mellett volnék, hogy inkább szüntessük meg ezt az intézményt, a mely az iskolát czélja elérésében gátolja. Ámde nekem az a véleményem, hogy van e bajokra orvosszer, s ha szervezzük és kellő módon vezet­jük, akkor az iskola tanító és nevelő működésében nagy hasznát veszi az önképzőkörnek. A bajoknak gyökere nem az intézményben van, hanem az intéz­mény szervezetlenségében és a rossz vezetésben. Az önképzőkörnek ugyanis sok helyen ma is a régi szervezete van, pedig czélja már egészen más, mint régente volt. Szervezzük tehát újra s tegyük a modern iskola kiegészítő, hasznos alkotó részévé. Ez esetben az önképzőkör csakugyan a legbiztosabb eszköz lesz az ifjú öntevékenységének, önmunkásságának fejlesztésére. Az iskolában és az olvasmányokból szerzett ismereteit ugyanis az ifjú az önképző­körben bővítheti és értékesítheti; egyéniségének szabadabb mozgása felszabadítja szunnyadozó erőit és tehetségeit s azoknak felhasználása örömet szerezvén neki, megkedveli a komoly munkát; szivében kegyelet fejlődik múltunk nagy hősei, vértanúi és a nemzeti műveltség mun­kásai iránt; gyakorolja magát az előadásban, lia mindjárt nem lesz is l l) Országos Középiskolai TanáregyeBületi Közlöny. XXII. évfolyam, 7. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents