Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
24 Nagyon szomorú jelenségnek tartom, hogy a mai családi nevelésből épen ezek a legszükségesebb vonások hiányzanak: a vallásosság és a szeretetből fakadó szigorúság. Sokszor még imádkozni sem tanítja meg gyermekét az anya, s kicsi korától fogva kényezteti. Nincs olyan vágya, olyan kívánsága, melyet ne teljesítenének a szülők; beczézik, még a széltől is óvják, s igy a gyermek egyrészt akaratos és szeszélyes lesz, mert megszokta, hogy mindig az ő akarata teljesüljön; másrészt pedig melegházi virág, melynek a legkisebb szellő is megárt. Mikor azután iskolába kerül a fiú, tűrhetetlennek érzi annak fegyelmét, s megkezdődik az iskola és a család között az összeütközések hosszú sorozata. Ha a szülő belenyugszik az iskola intézkedéseibe s gyermekét is erre szorítja, akkor az eredmény nem marad el; a nevelés a helyes irányba terelődik, az ifjú egy kis keserűség árán megtanulja, hogy a világ sorsa nem az ő akaratától vagy szeszélyétől függ. Ámde nagyobb lesz a baj, ha a szülő gyermekének fogja pártját, ha lustaságát, munkakerülését elősegíti, sőt ha — a mi szintén gyakori eset — a tanító tekintélyét gyermeke előtt lerontja. Föltéve, hogy az ilyen iíjú sok rimánkodással, könyörgéssel s némi kis jámbor csalással — a mit a szülő nem tart főbenjáró bűnnek — átúszsza valahogy a középiskolákat, vájjon hogyan fogja megállani helyét az élet küzdelmei között, kötelességeinek teljesítésében? Nem fogja-e az ilyen kiállhatatlan tehernek tartani a rideg köteles- ségteljesitést ? Nem fogja-e kerülni a munkát, melyet ifjú korában nem szokott meg? Nem fog-e visszariadni a küzdelemtől? Nem fog-e kétségbeesni, ha a legkisebb szenvedés éri? Nem törik-e meg az élet megpróbáltatásai között? Bizony igy származnak a léha, üreslelkü, meggyőződés nélküli férfiak, a kik nem riadnak vissza a bűn elkövetésétől sem, csakhogy kényelemben, élvezetek között, munka nélkül élhessék át a földi életet. Fontos nevelési tényező ezenkívül a társadalom is. Társadalom, melynek nincs hite s nincsenek eszméi; a melynek Istene a pénz, egyetlen czélja az élvezet; melyben nem az érdem, nem a munka az irányadó, hanem a protekczió; mely szentesíti a bűnt s kigunyolja az erényt, az ilyen társadalom nagyobb rombolást visz véghez a zsenge ifjú lelkében, mint egy pusztító vihar a virágba borult gyümölcsfában. A jó nevelőnek tehát nem szabad megfeledkeznie a társadalom befolyásáról sem. Nem kell, mert hiszen nem is lehet, attól teljesen elzárni a gyermeket, de hatását ellensúlyoznia kell. Család és iskola egymással karöltve, egymást támogatva a társadalomnak káros befolyását meg tudja gyöngíteni s az új nemzedékkel, melyet az életre kellőképen előkészített, meg tudja nemesíteni a romlásnak indult társadalmat. Nem szándékozom e helyt bővebben foglalkozni e kérdésekkel, csak rá akartam mutatni, milyen irányban kell haladnunk s mennyi
