Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898

Tartalomjegyzék

11 nélkül nem evezhetnének, egy-egy részlete a szent vallásrendszernek, s kétségbeesve kell a vallásba kapaszkodniok, valahányszor végső fel­fordulással fenyegetve dúl a féktelenség vihara! Mindezek tudatában nevelétek hát az ifjúságot olykép egyaránt, hogy hennök s általok legyen biztosítva a haza fönnállása s virágoz­zék az egyház. De nem akarok hosszadalmas lenni, hogy átadhassam a szót azoknak, kik lelketektől lelkezettek, kiknek ereiben szivetek vérének legalább egy-egy cseppje buzog, hogy átadjam a szót üdvözléstekre meg­jelent kedves tanítványitoknak. Diagorászt, midőn a nemzeti versenyen mindkét fia egyszerre nyerte el a legfőbb díjat, az olajágat, a görög férfiak üdvözölvén, a nagy boldogságot, mely atyai szivét elfogta, azon kívánsággal jelle­mezték, hogy csak az hiányzik még, hogy Isten legyen, tehát haljon meg. Ugyanis az ő vallásuk szerint a megholtakat a családban házi istenekül tisztelték. Én nem ezen kívánságot alkalmazom rátok, hanem Diágorász boldogságát, kívánván, hogy valamint az ő gyermekei mind az első dijat érdemelték ki, úgy a ti nevelői munkálkodásokat is úgy áldja meg az Isten, hogy tanítványitoknak életbeli szereplése azon nemes elvek, szent eszmék és tanok megtestesülése legyen, mely magas eszmék kultusza volt a ti eddigi éltetek is. Az Isten éltessen titeket! Az ünnepeltek nevében Kassuba Domokos igazgató válaszolt. Mély meghatottság vett rajta erőt, mikor társai nevében megköszönte a kitüntető iinnepeltetést, melyet — úgymond — nem érdemelnek meg. Ha érdemről lehet beszélni, az nem az övék, hanem azoké a testvé­reké, tanártársaiké, a kik a munkában velők együtt fáradoztak, s a kiknek körében találtak ők mindig üdülést, ha elfáradtak a munkában és merítettek lelkesedést, ha talán csüggedés szállta meg őket. A beszéd után, a melyre hatalmas éljenzés hangzott fel, az ünne­peltek megölelték és megcsókolták tanártársaikat. Az ifjúsági énekkar adta elő ezután Küzdy Aurél tanár vezetése alatt Goll „Üdvözlő dalát,“ melynek végeztével ft. Babik József tanító­képzőintézeti igazgató-tanár, lépett az ünnepeltek elé és az egyházi állású volt tanítványok nevében a következő beszéddel üdvözölte őket: Fötisztelendö Igazgató Úr! Szeretett Mesterünk és Tanárunk! Legyen áldva az Úr, „kinek szemöldöke ronthat s teremthet száz világot s a nagyidők folyamát kiméri“, (Berzsenyi), hogy a hálaadás­nak ezen magasztos ünnepét megérni engedte te néked és nekünk! Te néked, kit a bölcs és jóságos Gondviselés 25 évvel ezelőtt rendelt és állított arra a dicső pályára, melyet a könyvek könyve, a szentirás, következőleg magasztal: „Az értelmesek tündökölni fognak

Next

/
Thumbnails
Contents