Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
9 közönséggel telt meg, mely buzgó imába merülve hallgatta a főgymna- siumi ifjúság énekkarának áhítatot keltő egyházi énekeit. S míg szivünk csordultig megtelt szent érzelmekkel, lelkünk az imádság szárnyain a Mindenhatóhoz emelkedett, áldást és kegyelmet esdve azok számára, kik már egy negyedszázad óta annyi hűséggel, kitartással, odaadással szolgálták a nevelés szent ügyét. Szentmise után a tágas tornaterembe vonultunk, melyet egészen betöltött az ünnepeltek tisztelőinek, barátainak, volt tanítványainak serege és a tanuló ifjúság. Miután a közönség elhelyezkedett a teremben, dr. Maczki Valér tanár az emelvényre lépve jelezte az ünnep czélját s felhívta a jelenlevőket, hogy egy küldöttséggel hívják le a terembe az ünnepeiteket. A küldöttség tagjaiul Ridárcsik Imre, dr. Schwarcz Sándor és dr. Werner Adolf volt tanítványokat ajánlotta. A rövid idő múlva felhangzó éljenzés jelezte, hogy az ünnepeltek a küldöttség tagjaitól kisérve megjelentek a teremben. Az ünnepet az egri koszorús Dalkör nyitotta meg Them „Dalünnepen“ czímű művének remek előadásával. Majd előlépett dr. Maczki Valér tanár, s tanártársai nevében a következő beszéddel üdvözölte a jubilánsokat: Szeretve tisztelt iinnepeltjeink I Most, midőn hosszú negyedszázad, sőt több évnek ormiról visszanéztek az ifjúság virágos völgyébe, honnan Isten segélyével magatokat oly sok fáradozás után felküzdöttétek a jelen e pontjára; s midőn tisztelőitek s ünneplőitek oly díszes serege környez benneteket, hogy átnyújtsák az elismerés koszorúját: az ötlik fel elmémben, vájjon nem ér-e szemrehányás bennünket, rend- és kartársaitokat, hogy első sorban mi veszszük ki ez elismerés- és üdvözlésből az oroszlánrészt? Azonban, ha Julius Caesart, ki hadakozásainak történetét maga irta meg, úgy hogy a gallus háborúról elmondhatni: vívta Caesar, irta Caesar, — nemcsak nem gáncsolják ezért, de sőt könyvét a maga nemében mint legklasszikusabbat dicsérik: miért érne akkor vád bennünket, ha saját testületünk tagjait elsők sietünk üdvözölni, midőn mi — hogy úgy mondjam — a legklasszikusabb tanúi vagyunk mind ama fáradalmaknak, önfeláldozó munkának, éjt, napot nem néző odaadásnak és lelkesedésnek, melylyel mindenkor fennen lobogtattátok szemeink láttára a becsületes kötelesség-teljesítés lobogóját, úgy hogy buzdulást és lelket merítettünk bármikor a csüggetegség idején a ti magasztos példátokból. Fogadjátok hát első sorban tőlünk az elismerés pálmáját! Kheoszi Szimonidesz egy ódájában magasztalván egy kitűnő férfiút, a legnagyobb elismerést azon kifejezésben nyújtja neki, hogy azért méltó a legfőbb dicséretre, mert négyszegletű talapzaton áll!
