Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1897

Tartalomjegyzék

6

animi est; si circumtonsa et fucata et manufacta est, ostendit, ilium quoque non esse sincerum et habere aliquid fracti; a beszéd a lélek arcza, lia ez mesterségesen csinosított, beretvált, és kendőzött: elárulja, hogy a lélek sem őszinte, hanem van valami csorbája.1)

A beszéd a közlekedő eszköz a lelkek közt; ezzel közöljük mások előtt ismereteinket, tolmácsoljuk érzeményeinket és ültetjük át mások szivébe meggyőződésünket; olyan ez, mint a mesebeli, parancsoló erővel felruházott varázssíp. Ezt a hatalmat festi a mythos is; midőn Orpheus szavának vadakat szelídítő, sziklákat indító, városokat alkotó erőt tulajdonít. 2)

Nem a költő és a szónok szavának hatalmáról van itt szó. A közönséges beszédre, az előadóképesség mindennapi megnyilatkozására ugyanezek állanak. A mint ezt Quintillianus szépen ecseteli: „. . . . Csekély ékesszólás is gazdag gyümölcsöket hoz. És ha ezen tanulmányt (a közönséges előadást) csupán haszna szerint mérlegelnők is, ez a legtökéletesebb ékesszólásával majdnem azonos lenne. Nem volna nehéz az ó és új történetírásból vett példákkal megmutatni, hogy semmi sem szerez az embernek a világon több tiszteletet, kincset, barátságot, méltánylást a jelenben és a jövőben, mint ez. Ámbár e tanulmány becséhez méltatlan dolog e csekélyebb jutalmat várni oly foglalkozásért, a melynek gyakorlata, puszta birtoka is a legdúsabb élvezettel jár .... Hol ez nincs meg, ott néma minden, ott a jelen- és az utókorra hiányzik a derű!3)

Az előadó képességnek ezen kiváló fontossága miatt nem lesz talán egészen czélszerűtlen elmélkedni: egyrészt azon okokról, a melyek miatt e tekintetben annyira hátramaradtunk ; másrészt azon módokról és eszközökről, a melyek szerint a mostan javasolt gymnasiumi tanterv keretében is az előadó képességet az eddiginél magasabb színvonalra fejleszthetjük.

*) Seneca: Epl. CXV.

2) Orphea delenisse feras et coucita dicuut Flumina Treiiciae sustiuuisse lyra.

Saxa Cythaeronis, Thetas agitata per artem

Sponte sua in muri membra coisse ferunt. Propertius.

3) Quintillianus: Institutio orator, bib. XII. 29.