Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1897
Tartalomjegyzék
101 fordulatnak kellett hát beállnia, olyannak, mely az izlam terjeszkedését megállítsa. Citeaux által állott be e fordulat. A cisterci Rend iudította meg a második keresztes hadjáratot. De míg a kereszt védelmezői Ázsia mohamedánjai ellen kttzködtek, ki állott Európa védelmére Spanyolország mórjai ellen? A cistercita rend a lovagrendek alapításával, melyek a hódító mórokat terjeszkedésükben megállították s végre Afrikába visszavetették. A pápaság és a császárság közt dúló, évszázadokra kiható véres harczok a föld népére rázúdítják a harczok nyomában járó erkölcsi és anyagi nyomorúságot. A földmívelés egészen el van hanyagolva. A harczi kedv, a kalandos vállalatok a társadalom vezető osztályát egészen elfoglalták s a békés mezei munkából a köznép java részét is elvonták. Az történt a társadalommal, a mi az emberi testtel történik, mikor az élet elemeit, melyek az egész test táplálására valók, nagyobb részt egy tag emészti fel: beáll a rosszullét, a betegség és, hogy ha heroikus orvosszert nem alkalmaznak, bekövetkezik a halál. Európa is, a harczos elem körmei közt, ilyen állapotban volt, mikor a a cisterci rend a gyógyítás titkát kitalálta azzal, hogy a lovagok vállára szerzetes öltönyt vetett s földmívelőkké varázsolta át őket. Citeaux, hogy kétezer kolostorát és nyolcz-tízezer majorságát benépesítse millió harczos kezéből csavarta ki a kardot s adott helyébe ekeszarvat, kapát és sarlót. A parasztfiú verejtéke egyazon munkábau vegyült a hűbérurak fiainak verítékével; a munka becsét és hasznát felismerték így a népek, a földmívelés tisztes foglalkozássá lett, a socialis egyensúly helyreállt, s Európa meg volt mentve. Most már világos volt előttem a cisterci rend világtörténeti szerepe, s egész természetesnek láttam, hogy bölcs királyunk, III. Béla, hamar észrevette civilisáló erejét és még gyámolításra szoruló nemzetének erkölcsben, műveltségben és földmívelésben oktatójául betelepítette. Mennyire helyesen számított Béla királyunk, azt nagy időkre szóló kötetek hirdetik, s legelső napilapjaink hosszú tárczákban ismertetik és lelkes vezérczikkekben méltatják ennek a mi nyolcz százados emlékünnepünknek alkalmából. Nekem nem lehetett hát szándékomban, hogy azok gyenge viszhangja legyek itt Önök előtt; azért inkább csak arra akartam ráfordítani az Önök figyelmét, hogy a nagy válságok idején mindenkor az egyház állt az európai társadalom élére, s az mutatta meg a népeknek, hogy melyik a helyes út a válságokból való kibontakozásra. A XII. század öt első tizede felett elmélkedvén, mintha a közt és ennek a mi századunknak vége közt igen nagy hasonlatosságot látnék. Most is egymástól teljesen külön vált néposztályok állnak szemben : a nagytőke urainak és a szegényeknek osztálya, a birtokosoknak és a proletároknak osztálya. Akkor a hűbérurak anarchikus
