Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
47 terve szerint és felügyelete alatt a templom egész belseje, az oltárokkal együtt, díszesen restauráltatok. Juhász Norbert 1886. ápril 9-én főigazgatóságának második évtizedét töltötte be. Régi asthmatikus baja, mely hosszas és főkép télvíz idején néha igen viszontagságos utazásai közt gyakran erőt vett rajta, az utolsó két évben már nagyon elhatalmasodott. 1886/7-ben nagy nehezen bejárta még intézeteinek egy részét; de mikor a tél beállott, érezte, hogy a fáradságos utazást tovább már nem győzi. Minden dolga rendben volt, mert úgy élt mindig, mint a ki napokat sem ígér magának; beadta hát lemondását. Kerülete, mint szerető atyjától, úgy búcsúzott el tőle; nehéz szívvel, könyes szemekkel. Úgy, mint ő. ritka férfiú töltötte be tisztjét; ritka férfiút tiszteltek és becsültek is úgy, mint a hogy őt tisztelték és becsülték. S a kik legközelebb állottak hozzá, azok tisztelték és becsülték legjobban. Mert nemcsak mint tisztviselő, hanem mint ember is feddhetetlen s minden körülmények közt teljesen kifogástalan volt. Szigorúsága mind végig változat- lanúl megmaradt, de részrehajlatlansága, tapintatossága és határtalan jóakarata, mely szavából, tettéből egyaránt kitetszett, szigorúságát nagyban enyhítette. Ügyes-bajos dolgában mindenki teljes bizalommal fordúlhatott és fordúlt is hozzá, mert tudva volt róla, hogy az igazságos ügyet akárkivel szemben is védelmébe fogadta s meg is védelmezte. Általában a mire ráadta a fejét, annak véghezvitelében akadályt nem ismert, fáradságot nem kímélt. Kerületében a tót nyelv volt uralkodó. Hogy a tót szülőkkel is közvetetleniil érintkezhessék és, a hol a magyar nemzeti szellem terjesztésének érdekében szükségét látta, a tanúló ifjúság eszéhez és szívéhez is közelebb juthasson, közel ötven éves korában neki feküdt a tót nyelv megtanúlásának, pár év alatt folyékonyan beszélte s a tót fiúkat anyanyelvükön biztatta, lelkesítette a magyar haza szeretetére és a magyar nyelv meg- tanúlására. Egyes középiskolák tanárai egyenesen az ő kormányzásának érdeméül tudták be, hogy intézetöket mind nyelvére, mind szellemére nézve magyarrá alakíthatták.“ J) 1866-ban május 25-én vett búcsút Egertől; huszonegy év után, 1887-ben, ép ezen a napon érkezett vissza s foglalta el helyét a konventben. „Hálát adok Istennek — így köszöntött be — hogy hátra levő kevés napjaimat itthon, szülő vázasomban, rendtársaim, testvéreim közt engedi leélnem. Fogadjatok vissza magatok közé szívesen; szeressetek. a mint én is szerettelek és szeretni foglak benneteket mindvégig, és legyetek türelemmel egy alkalmatlan, beteges öreg ember gyengeségei iránt.“ Első felébredése után mindjárt azzal kezdte, hogy ') A lőcsei kir. katli. főgymnasium tanári testületének 1884. május 24-iki búcsú- felirata. — Az egri bist, konvent levéltárában.
