Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
30 vagy tapintatlan kéz, ha a szükségen túl szabad rendelkezési joga van, végrehajtásában, vagy alkalmazásában el ne ronthatna. Nem akarjuk itt bővebben fejtegetni, mik okoztak eddig is és mik okozhatnak ezentúl is oly bajokat, melyek, az iskolában keletkezve, már a közel jövőben fekélyeivé válhatnak a magyar társadalomnak; hanem a mellett, hogy megkövetelendőnek tartjuk, hogy az egyes tantárgyaknál elérendő czél megszabásában és megítélésében mindenütt és mindenkor a középiskoláknak fentebb körvonalozott czélja legyen irányadó, még egyet óhajtunk. Vajha ne szerepelne politika soha a nevelés-oktatásban; vajha ez az ügy a vihar járásánál magasabb körbe emeltetnék; de ne csak az ügy, hanem intézője, a közoktatásügyi minister is úgy, hogy ne lenne többé pártpolitikai személy, a ki tár- czát vállal, meg leteszi azt, hanem fölötte állna a mai légrétegnek, mint nem egy pártnak, hanem az egész nemzetnek osztatlanod tisztelt embere !“ Juhász főigazgató, hacsak fel nem rendelték, ritkán fordúlt meg a ministeriumban. Nagy terjedelmű kerületének igazgatása és kétszeri bejárása, meg a rengeteg íiásmunnka elfoglalta minden idejét. Egy-két hete ha maradt pihenőre, s azt, mikor csak módját ejthette, Egerben töltötte el rendtársai, öreg édes atyja és ismerősei társaságában. Ha valamely fontosabb ügyet mégis személyesen kívánt a ministeriumban elintézni, ilyenkor szokott a fővárosba felrándulni. Trefort, mivelhogy nálánál lelkesebb és lelkiismeretesebb tisztviselőt nem ismert, nagyra becsülte és tanácsát, főkép a felvidék exponáltabb középiskoláinak magyarosítása ügyében, mindig kikérte és követte is, személyesen azonban, bár egész fiatal koruktól fogva jól ismerték egymást — Trefort a székesfehérvári cistercitáktól, hol konviktor volt, a felső iskolába Egerbe jött s itt a cisterciták házában gyakran meg- fordúlt — nem igen szeretett vele találkozni. Halavány aszkéta-arcza, rendkívül szigorú erkölcsi nézete, hajthatatlan meggyőződése és bátor szókimondása nagyon feszélyezte. Valahányszor négyszemközt volt vele, mindig olyan szorongásfélét érzett, mintha attól félt volna, hogy számadásra vonja. Most is, hogy a képviselőház tanügyi bizottsága a szerzetes tanító-rendek gymnasiumainak államiakká dekretálását javasolta, szinte megijedt, mikor Juhász látogatását jelentették neki. „Nem szívesen vagyok vele négyszemközt — mondá egy bizalmas emberének — mindig van valami kellemetlen mondanivalója. Ha püspök volna, ugyancsak meggyűlnék vele a bajom.“ Juhász valami személyi ügyben ment hozzá, de módját ejtette, hogy a törvényjavaslat s ezzel együtt a katholikus gymnasiumok ügye is szóba kerüljön. Csodálkozását fejezte ki, hogy Trefort késznek nyilatkozott elfogadni a tanügyi bizottság javaslatát, mely a jogos érdekek összeegyeztetése helyett jogot sért és csak arra való, hogy azokat is, kik a közoktatásügy