Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
84 bízott tanúlót a korcsmákba és a kávéházakba, aztán mikor a tanári testület az intézeti fegyelem érdekében egy VII-ik osztályi tanúlót — nagyon ismert egri család gyermekét, a kinek magaviseleté későbbi teljes elaljasodását előre jelezte már — éjjeli tivornyázás miatt június hóban nyilvánosan kizárt az intézetből,1) egy ideig járta a zúgolódás; hanem a szülő-közönség legnagyobb része pártjára állt az intézeti fegyelemnek, s a korcsmák és kávéházak kérdéséből támadt izgalom is minden nagyobb hullámverés nélkül elenyészett. A képviselőválasztási küzdelmek, melyekben eddig mindenkor a szélső ellenzék aratott sikert, a város közérdekeinek előrehaladását ebben vagy abban az irányban mindig hátráltatták. A polgárok közt szinte állandó volt miattok az egyenetlenkedés. Az ellenkező pártbeliek, mikor a választáson már régen túlvoltak, még akkor is folyvást görbe szemmel néztek egymásra; a féltékenykedés meg a bizalmatlankodás, mely a küzdelmek idején könnyen magyarázható, azután is megmaradt; a mit az egyik párton kezdtek, vagy még csak kezdeni akartak, akármilyen hasznos vagy szükséges dolog volt is az, a másik pártról gyanúsnak nézték s örömük telt benne, ha meghiúsíthatták, vagy, ha mindjárt nem dolgoztak is ellene, rá sem gondoltak, hogy jó volna talán vállvetve előbbre mozdítani. Csak így érthető az is, hogy Eger, ez a nagy messze vidéknek hosszú századok óta műveltségi középpontja, egy nagy egyház- és két vármegyének székhelye, a fővasútvonalak hálózatából épen ez időtájt kiszorúlt s ezzel fejlődésének az új viszonyok közt legelső föltételét mindenkorra elveszítette; mert ha szélső ellenzéki képviselője miatt nem volt is benn a kormány kegyében, összes erkölcsi és anyagi erejének egyakaratú megfeszítésével bizonyára meg tudta volna állani helyét a személyes érdekkel szemben s közműveltségi, közgazdasági és közigazgatási helyzeténél fogva szintúgy, mint történeti múltjánál fogva is megillető jogát még az akkoriaknál mostohább viszonyok közt is kivívhatta volna. De polgárságának nagyobbik fele a köz- czélokat is pártpolitikai szempontból nézte s bizonyos jelszavak syrén- hangjának sohasem tudott ellentállni. Még az oly aránylag igen csekély súlyú kérdésben is, minő „a felnőttek oktatásának“ kérdése volt, a pártpolitika vitte a főszerepet. Eötvös ministernek nemcsak az volt az óhajtása, hogy az újabb nemzedékből, a mennyire csak elérhető, ^enki ne maradjon iskolázatlan , hanem arra is gondolt, hogy a polgárság alsóbb osztályai, melyek nagyobb része eddig vagy nem járt iskolába, vagy ha járt sem igen vett többé kezébe könyvet az iskolán túl, addig is, míg az ismétlő iskolák és az olvasókörök divatja általános és állandó nem Jegyzőkönyvek. 1868/9.
