Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
70 tárak, gyűjtemények, hogy a fővárosban sűrűn kínálkozó akadémiai, Kisfaludy- s egyéb társasági gyűléseket és felolvásásokat, a tanárképzőn való hospitálásokat stb. ne is említsük, melyek már magokban is hasonlíthatatlanúl magasabb és tágabb látkört biztosítanának jelöltjeinknek, mint az otthoni szükkörű, épen semmi tapasztalattal nem járó nevelés. . . . Nem kell megfeledkezni még arról sem, hogy tanítórendjeink fővárosi tanárképzőjükkel kapcsolatban később talán gyakorló gymnasiumot is hajlandók lennének felállítani, melyben, nincs kétségünk benne, az állam tanárképzőjével bátran versenyezhetnek.“ De ha mind elő lehetne is teremteni a szükséges eszközöket, a másik kérdésnek, hogy kik tanítanák a tanárjelölteket, még az elsőénél is nagyobb akadályokba ütköznék az elintézése, nem mintha egyátalán nem akadnának alkalmas erők, vagy, ha talán egyszerre nem akadnának is elég számban, nem volnának akármely egyetemen is ké- peztethetők ; hanem legfőkép azért, hogy az a rend, melynek anyakolostorában a tanárképző lenne, természet szerint elsőbbséget óhajtana magának a többi felett, s óhajtásának az lenne a végczélja, hogy ő adjon irányt és szabjon föltételeket a többi elé, s a fentartásban is a szellemi rész lehetőleg övé, a többié pedig inkább csak az anyagi teher legyen; ilyen közösség pedig el nem fogadható, sőt önérzetes emberek közt el sem képzelhető. A képesítő vizsgálatoknak az apáti értesítésben jelzett módjait is mind ellenezte a véleményes válasz. „Oly vizsgálattal — úgymond — melyet a tanárképző tanárai mi- nisteri biztos jelenlétében hajtanának végre, teljes érvényű tanári oklevél aligha járna. S noha azt is mondhatná valaki, hogy a mindenütt érvényes tanári oklevélből a tanítórendekre kár is hárulhat, a menynyiben kinevelt szerzetes tanár, azzal kezében, nem egyszer vált már meg hűtlenül nevelő és jótevő rendjétől; vagy megeshetik, hogy idők fordúltával a tanügyi kormány, valami ok miatt szorult körülmények közé jutván, maga fogja szolgálatába édesgetni a tanítórendek legjava erőit: nagy kérdés marad, vájjon a teljes nevelés mellett kivételes és magok után tartósabb nyomot alig hagyó apostasiákkal járó veszteség nagyobb-e, mint az a csorba lenne, melyet a tanitórendek jó nevű intézetei a külső és belső ellenségek áskálódásai, kicsinylése és gyanúsítása miatt a külső qualiflcatióra is néző közönség előtt szenvednének.“ A tisztán vizsgálattétel végett a kolostori tanárképzőből az egyetemre járás bajait is kimutatván, maga a konvent vet fel egy kérdést, a tanári szeminárium kérdését. Azonban bármennyire óhajtandó volna is az ily szeminárium létrejötte, azt hiszi, tényleg nagyon messze állunk még tőle, azért arra kéri az apátot, hogy vezesse rendjét arra az útra, melyen biztosan, mert egyenesen, járhat. Ez pedig ez idő szerint más nem lehet, mintha a cistercita rend a fővárosban bárminő áldozattal is maga állít fel tanárképzőt alkalmas bérházban, s idővel talán saját
