Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
58 nyok közt arra a fokra emelheti, a hol a zavartalanul előrehaladt nyugati népek kultúrája mellett szégyenkezés nélkül megállhat, s egyszersmind, széles körű tanulmányaitól segítve, módját is kieszelte, a hogy nemzeti műveltségünket az iskolák arra a fokra leghamarabb és legrövidebb úton felemelhetik. A legelső szükség, hogy közoktatásunkat és köznevelésünket gyökeresen átalakítsuk, s ezt az átalakítást a középiskoláknál kell elkezdeni, mert a tanításban és a nevelésben minden siker csak „egy kellőleg kiképzett tanító rend létezésének alapján gondolható és remélhető, azt pedig első sorban, a középiskoláknak kell nevelniök.“ Mikor ministeri székét elfoglalta, a középiskolák gyökeres átalakításának tervével nagy vonásokban, a hogy ő szokott dolgozni, már készen volt; emberei most, szorosan az ő utasítása nyomán, éjjel-nappal fáradtak, hogy az új szervezet munkálatait az új — 1866/7. — iskolai év megnyílta előtt befejezhessék. Szeptember 20-ikára magához rendelte aztán a főigazgatókat s valamennyi gymnasium és főreáliskola igazgatóját, hogy „az új szervezet kész munkálatainak alapjáúl vett elvek és irányok közlése után netaláni észrevételeiket megtehessék és, az új tanrendszer szellemének megismerése mellett annak fokozatos életbeléptetésére utasítást vevén, az átmenetet a taniigy kára nélkül egyöntetű eljárás alapján eszközöltessék“.1) Beszédében, melylyel a bárom napig tartó „epochalis“ tanügyi értekezletet megnyitotta, „széles ügyismerettel és átható érvekkel“ előbb közoktatásunk átalakításának szükségét bizonyította, aztán az alapelveket ismertette, melyeken legelőbb a középiskolák új szervezetét mennél hamarább fel akarja építeni. Az eddigi rendszernek, nézete szerint, egyik sarkalatos hibája, hogy a gymnasium is, meg a reáliskola is más-más úton indúl meg, s így a tanúló, ha életirányát meg akarja változtatni, a gymnasiumból a reáliskolába szabadon át nem léphetvén, vagy éveket kénytelen feláldozni, vagy pedig élete hivatását téveszti el. Ezt a kártékony gátat el lehet mozdítani, ha a tanúlók a gymnasium négy első osztályában annyi reálismeretet szereznek, hogy a IV-ik osztály végeztével a reáliskola IV-ik osztályába akadály nélkül átléphessenek, vagyis ha az algymnasiumot reálgymnasiummá változtatjuk át. A reálgymna- siumra aztán a főgymnasium V. és VI. osztályai következnek, az úgy nevezett „humaniórák,“ melyekben a legfőbb gond — heti nyolcz- kilencz órával — a latin nyelvre és irodalomra fordúl, hogy a hat osztályú gymnasiumból kikerült tanúló a római remekírókat nagyobb nehézség nélkül olvashassa, sőt kisebb-nagyobb mértékben a deák beszédre is készséggel bírjon, s e végett remek daraboknak könyv nélkül megtanításán kívül a római régiségtant és mythologiát latin l) Hivatalos íratok- 1806/7,
