Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
24 mely részt tetemes módosításokat tett.1) Jogot erre a helytartótanács szűk szavú rendeletéből könnyen meríthetett, mert az jóformán csak a tárgyakat és a heti órák számát jelölte meg, határozott utasítást azonban sem a végzendő anyag mennyiségére, sem a tanítás menetére nézve nem adott. A helytartótanács nem dicsérte meg ugyan a tanári testületnek ezt az eljárását, de rosszalólag sem nyilatkozott róla, hanem csak azt a megjegyzést tette rá, hogy „a tanterv a jövő tanévtől kezdve minden részleteiben megtartandó.“2) S épen a magyar irdalomtörténet tanítása, melyre pedig a helytartótanács látszólag különös gondot kívánt fordíttatni, még így sem igen Ígérkezett valami sikeresnek; nem mintha a tanúló ifjúságban nem lett volna iránta érdeklődés, mert hiszen mind a három osztályban Szvorényi tanította, a kinek lelkes előadásáról akkori jobb tanítványai ma is lelkesedve emlékeznek, hanem mivel a cs. kir. helytartóság annak idején nem akart, a m. kir. helytartótanács meg elfelejtett alkalmas irodalomtörténeti olvasó- és tankönyvről gondoskodni. Egyéb tanúlmányszakokban még csak akadtak többé-kevésbbé használható eredeti, fordított vagy átdolgozott kézikönyvek, de a magyar irodalom- történethez egyátalán nem volt könyvünk, melyre az „iskolai könyv“ neve ráillett volna. Toldy „Nemzeti irodalomtörténet“-e csak 1865. végén jelent meg; 1853-ban kiadott két kötetes prózai „Chrestoma- thiá“-ja, mely „a politikai viszonyokhoz nem illő szemelvényei miatt“ a ministeri engedélyt nem nyerhette meg,3) a három kötetesnek tervezett, de két kötetesnek maradt költészeti kézikönyvvel együtt nem iskolai használatra volt szánva; a Szent-István-társulattól „A magyar irodalom ismertetése“ czímen kiadott és egyedül engedélyezett kézi könyvnek pedig azon kívül, hogy magáról az irodalomtörténetről egyetlen szót sem ejtett, még az a rendkívül nagy hibája is volt, hogy az érthetetlen sorozatba állított írók műveiből, itt-ott túlságosan elnyújtott száraz életrajzuk után, nem a jellemzőbbeket, hanem sok helyt épen a leggyengébbeket állította ki mutatványokúi. Szvorényi — említettük4) — már 1853-ban dolgozott egy terjedelmesebb olvasókönyvön, mely „Ékesszólástan“-ához meg az irodalom- történeti tanúlmányokhoz is példatár lett volna, de megkezdett munkáját a ministeriumtól nyert felszólításra abbanliagyta és az alsó osztályok számára való négy kötetes olvasókönyvének összeállításába fogott, ennek s műszótári munkarészének befejezése után pedig, 1857-ben, régibb idő óta tervezett „Magyar nyelvtan“-ához látott. ‘) Jegyzőkönyvek és Igazgatói értesítések. 1861/2. 2) Hivatalos íratok. 1861/2. s) 1894/5-iki Értesítő. 116. 1. *) U. 0.
