Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
14 a tanítás és a nevelés érdeke; mert azok a tanulmányok, melyek, hacsak a nyugati műveltségtől el nem akarunk szakadni, jövőben is tárgyai lesznek a gymnasiumi oktatásnak, nyolcz éves tanfolyamba oszthatók be alkalmasan és, a mellékelt leczketervet figyelemben tartván, könnyű belátni, hogy csak egybehangzóan kezelve s egységes vezetés alatt tárgyalhatok úgy, hogy a gymnasium az eléje tűzött czélhoz mennél közelebb juthasson. S épen a czélhoz közeljutást aka- dályozná meg a kettészakítás, legfőkép pedig akkor, ha az alapépítést — mert a nemzeti műveltség szempontjából igazán csak ez lehet a gymnasium feladata — a hatodik osztály után, mikor befejezéséhez közeledik, az előző munkát nem is próbált idegen kezek vennék át. De a kettészakítás még azzal a veszélylyel is járna, hogy, mivel mind a két rész bizonyos bevégzettségre törekednék, a tanulókra vagy fent, vagy alant kelleténél nagyobb terhet róna, a mi meg a később rá váró nehezebb munkához szükséges testi-lelki erők teljességének rovására esnék.“ Annak a nehány városnak érdeke, melyek kisgymnasiumukhoz az elvesztett két osztályt visszakívánják, a javaslat szerint nem ok a kettészakítasz. Legczélszerübb volna ugyan, ha ott, a hol nyolcz osztályú gymnasiumra szükség nincs, a négy osztályú kisgymnasium maradna meg; de ha mindjárt megkapnák is a kívánt két osztályt, az ilyen csonkasággal járó baj szóba sem jöhetne azon kár mellett, melyet a nyolcz osztályú gymnasium kettészakítás a az ország tauügyé- nek okozna. ,.Hasonlókép — folytatja a javaslat — a nevelés érdeke is a kettészakítás ellen szól; mert a fegyelem a serdűltebb tanúlók közt is könnyebben fentartható, ha ők is megmaradnak a gymnasium kötelékében, mint ha abból, mint lyceumi hallgatók, idő előtt kisza- kíttatnak. Azok a tanárok, kik tanítványaikat osztályról osztályra felvezetik, jobban megtanúlhatják, hogyan kell bánni a szemök előtt fejlődő fiatalsággal, s mikép lehet a jó rend és a fegyelem érdekében leikökhöz férni, mintha bárminő tudományosan képzett és jóakaratéi, de az ifjúság vezetésében eléggé nem gyakorlott férfiak egyenesen a lyceumba jutván, egyszerre a serdűltebb fiatalságnak vezetésével bízatnak meg. Magok a serdűltebb, de még nem elég érett tanúlók is, kik a rájok nézve káros függetlenség után oly igen sóvárognak, a szerényebb „gymnasista“ nevezet alatt — tapasztalásból szólunk — köny- nyebben alája hajtják nyakukat a fegyelem üdvös igájának s igy szépen elvezethetők egész azon időpontig, mikor annyira fejlettek már, hogy az indúlatok feletti uralmat az értelem sikeresen átveheti, egyszóval, mikor rendszerint elég érettek már az akadémiai szabadabb életre. Hanem ennek is rendezettebbnek és korlátozottabbnak kellene lennie, mint eddig volt. Akadémiáink, sőt egyetemünk fegyelmét is helyesen és czélszerűen bizonyos fokbeli összeköttetésbe kellene hozni a középiskoláéval, hogy kevesebb okunk legyen fiatalságunk féktelen-
