Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
128 Ezen százalékszámok tanúsága szerint a legtöbb tanúló az iparos — természetesen a kisiparos — osztályból kerül annyira, hogy az 1893/4. évben a gymnasinmoknál mutatkozó átlagnál 6'6%_kal több intézetünkben az iparos osztályból származó tanúló, sőt a reáliskolai országos átlagnál is 0'5%-kal. A helyben megnyílt reáliskola némileg — bár igen csekély mértékben — apasztotta ugyan az iparos osztályból kikerülő tanúlók számát, de az utolsó két év 23 százalékszáma arra enged következtetni, hogy számuk állandólag legalább is eléri a húsz évi általános átlagot, ha ugyan meg nem haladja; mert a többnyire nagyon korlátolt anyagi viszonyok közt élő iparos osztály tehetségesebb gyermeke intézetünkben mindig talál anyagi támogatásra s a jövő isk. évvel megnyíló, egri kath. iparosok gyermekei számára b. e. Pozsonyi Józseftől tett öt, egyenkint 150 frtos alapítvány még jobban könnyíteni fogja iparosaink gyermekeinek iskoláztatási terheit. Az iparos osztály gyermekei után legtöbben vannak az állami és hatósági tisztviselők gyermekei, első sorban a községi jegyzőké, a kezelő- és segédszemélyzeté. Példáúl 1894 5-ben 14'l°/o jut ez utóbbiakra s csak 7% a többiekre. A harmadik helyen álló értelmiségi osztály gyermekei közt évről- évre majdnem feles számmal vannak az egyházmegye kántor-tanítóinak gyermekei, kik ismét csak az egyházmegye középpontján találhatják fel az anyagi segítséget. — Sajátságosnak tűnhetik fel, hogy a birtokos osztály gyermekei intézetünknél az országos átlagnál három, sőt több százalékkal is kevesebben vannak; ha azonban számba veszszük a vidéki birtokos szülők gyermekeinél a felvétel nehézségeit az intézetbe, érthetőnek találjuk, főleg ha még az egri földmívelő osztályról fentebb mondott sorainkkal kiegészítjük. — A többi rovatok többé-kevésbbé az országos átlagnak felelnek meg, mindössze a magántisztviselők gyermekeinek százaléka nagyobb egy-két %-kal, minthogy a Heves és szomszédos megyékben fekvő uradalmak tisztviselőinek — nem tekintve egyeseknél a várost, mint uradalmi középpontot — legalkalmasabb nevelő helyül kínálkozik a különféle, úgy férfi, mint női tanintézetekben bővelkedő városunk. Egészben véve intézetünk növendéksége tehát legnagyobb részben a szegényebb sorsú középosztály gyermeke, melynél igen sokszor az anyagi támogatás könnyíti meg vagy teszi lehetővé a szellemi boldogúlást. VI. Jótékonyság. Helyén valónak, sőt, a mennyiben intézetünk tanügyi viszonyai majdnem minden ágának okfejtője, magyarázója, szükségesnek is találtuk, hogy a feljegyzések alapján számot adjunk arról a jótékonyságról, melyben az utóbbi 44 év alatt ez intézet ifjúsága részesült. Vegyük először az ösztöndíjakat, még pedig külön-kiilön azokat, melyek az intézethez vannak kötve.
