Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
uak nyelvét igazán magyarrá tegye, nagyjában elmondtuk a főbb tényezőket, melyek ezen intézet benépesítésénél közremunkáltak s máig is munkálnak. A kimaradt tanúlók száma. Ezen rovat alá nemcsak a szoros értelemben vett kimaradottak vannak összefoglalva, hanem a vizsgálat nélkül maradtak és meghaltak is, szóval mindazok, kik az év végén bizonyítványt nem kaptak, hogy így a kimaradt és osztályozott tanúlók öszzege a beírtakéval összevágjon; mert a kibetegedett és meghalt tanúlóknak évenkint aránylag nagyon csekély száma a végső következtetést lényegesen úgy sem módosíthatja. Oly népes intézetnél, minő intézetünk, a mely hozzá még annyira különböző műveltségű, előképzettségű, sokszor majdnem egészen idegen ajkú s az ország különféle intézeteiből kikerült növendékeket fogadott magába, az elmaradás magából a dolog természetéből foly. Ha figyelembe veszsziik továbbá, hogy intézetünk több évtizeden át nemcsak Heves megyének, hanem a szomszéd Borsod, Jász, Szabolcs, Hajdú, Gömör, Nógrád megyéknek is egyetlen kath. jellegű fensőbb középiskolája volt s hogy magában Eger városában 1890-ig, midőn az állami reáliskola megnyílt, egyéb középiskola nem volt, nagyon érthetőnek találjuk a kimaradásoknak sokszor nagy százalékát. A még öt osztályú intézetben 1790/1-től 1806/7-ig a kimaradtak százaléka 3‘46 és 21-99 között váltakozik. — A hat osztályú intézetben a kimaradottak száma mindössze csak három ízben marad az 5% alul, sőt tízszer a 10, s két-két ízben a 15, illetőleg a 20%-ot is meghaladja. Legnagyobb a kimaradási % önként érthetőleg 1848/9-ben 26'69. — De nem sokkal kisebb az egy évig fennálló négy osztályúban sem 22'39. Ha ez utóbbi egy évet az előbbi 44 évhez számítjuk, arra az eredményre jutunk, hogy 1806/7-től 1850/1 -ig bezárólag az elmaradtak meglehetősen nagy — 9'34-százalékát adják a tanúló ifjúságnak. A nyolcz osztályú intézet első évében válik meg legtöbb hasznavehetetlen anyagtól, a mennyiben majdnem kétszerte nagyobb a kimaradottak százaléka, mint a későbbi legnagyobb %-ot mutató évek bármelyikében, t. i. 2193. E kimaradási százalék azonban némi kis mértékben javúl, mert már 15°/o-on felül az említett évet kivéve nem emelkedik, s a 10%-on túl mindössze 15 esetben. 1889/90-től kezdve pedig négy egymásutáni évben az 5°/0-on alul száll s ebben nem kis része van azon körülménynek, hogy az I. osztályba — a felvétel megszorítása mellett — csakis „jó“ bizonyitványú ifjak kerülhetnek. A legközelebbi három évben lassankint újra nő, minthogy a kimaradottak közül ezen években szokatlanúl nagy, összesen 28, tehát majdnem 25% esett a kibetegedettekre s elhalálozottakra, míg 32% azokra a felsőbb osztályú tanúlókra, kik a munkásságot tehernek, a törvényt és rendet nyűgnek tekintve, sokszor épen szüleik egyenes megrövidítésével —
