Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
117 Megvanuak továbbá az 1790/1 —1795/6. évi értesítők s 1801/2-től — az 1807/8-ikit kivéve — mai napig valamennyi; leszámítva az 1848/9-iki tanévet, melyben az iskolázás idő előtti befejezése miatt az intézetről értesítő nem jelent meg. Ez évi értesítők természetesen a kor követelményei szerint változnak és alakúinak át. Az 1850/1—1853/4-iki évieken kívül valamennyi felsorolja a tanűló ifjúságot vagy érdem szerint, vagy betűrendben, 1844/5-ig latin, innen kezdve pedig magyar nyelven; de a tanúló ifjúság számának — osztá- lyonkint és összességben — megemlítésén kívül, csak az 1850/1. évben találkozunk először az Organisations-Entwurf 116. §-nak rendelkezése szerint némi statisztikai adatokkal, a tanárok neveinek, tantárgyaiknak, óraszámuk és hivataluknak s az ifjúság előmenetelének „összeges átnézeté“-vel. Ugyanezen évben kapjuk az első értekezést s az intézetről „történelmi statisztikai adatokat“ a .legrégibb időkről. 1851/2-ben a fentebbiekhez járul a leczketerv s az ösztöndíjasok és jutalmazottak névsora s a jutalmak összege.; 1852/3-ban pedig az intézet évi története, kimutatás az érettségiről, a tanszerek gyarapodásáról s a fontosabb rendeletekről. 1857/8-ban az isk. ünnepélyen előadott hymnus hangjegy-mellékletét találjuk s ezen szokás fenmaradt 1875/6-ig, úgy hogy értesítőink ezen majdnem két évtized alatt 33 darab indulót, hymnust, egyházi éneket, üdvüzletet közölnek Zsasskovszky Endre és Ferencz és Szabó Ignácz énektanároktól. Az 1867/8-i értesítő adja először a tanúló ifjúságnak maximális és minimális életkorát, az 1874/5-i az intézeti meteorologiai állomás megfigyeléseit s csak az 1876/7-i kezdi meg rendszeresen a statisztikai adatok közlését, részletesen kiterjeszkedve már a tanúlók származására, szüleik polgári állására s a tantárgyak szerinti előmenetelre is. Betetőzi végül ezt 1877/8-tól kezdve az intézét igazgatójának a tanévet befejező ünnepélyen éven- kint tartott — összesen 15 — nevelési beszéde. A fenmaradt anyakönyvekben már sokkal nagyobb az állandóság és egyformaság. A legrégibb 1790/1-iki még csak a tanúlókat s ösztön- díjokat és vallásukat sorolja fel, de már az 1795/6-i meglehetősen teljes, számot adva a tanúlókról, szüleik polgári állásáról — természetesen csak általánosságban, nobilis, an cívis - , vájjon ismétlő-e a tanúló, mely intézetben járt az előző isk. évben, micsoda községből és megyéből való, minő erkölcsi és szorgalmi előmenetele. Sajnos, hogy a következő évek anyakönyvei vagy egészen hiányzanak, vagy nagyon hézagosak, egészen 1806/7-ig. Ezen évtől kezdve már — némi csekély változással — teljesen hasonlók manapság használatban levő anyakönyveinkhez. Nyelvük 1844/5-ig a latin; ekkor a magyar váltja fel, de már 1850/1-ben újra a latinnak kell következnie, mig végre 1857/8-ban a magyar véglegesen elfoglalja megillető helyét. Bármily tanúlságos volna tehát különösen a múlt századról a.
