Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894

Tartalomjegyzék

96

lemének mostantól kezdve minden institutiót átható erejét“ magasztalták s „az egyéni hajlamok korlátáit ledöntő függetlenség közel napjairól“ szőtt ábrándjaikat ragyogó színekkel kifestették.

A gymnasium tanárainak helyzete sem volt olyan, hogy az általános reform napjaiban ők is, valamint összes rendtársaik, rendi szabályukkal megférő módosításokat ne óhajtottak volna. Azonban, bár nekik az egyházra váró nehéz küzdelmek idején legelső sorban lehetett okuk aggodalomra, a magok ügyének tárgyalását mégis akkorra halasztották, mikor a hirtelen támadt izgalmak láza hevességéből enged majd s az események fejlődésének iránya félreismerhetetienné nem lesz. A vakáczíó idején, úgy határozták, ők is egybegyülekeznek majd ügyes-bajos dolgaik megvitatására; addig, mintha semmi sem történt volna körültök, a régi buzgósággal oktatták növendékeiket és kétszeres figyelemmel őrködtek, hogy a városban többször ismétlődő zavargásoktól távol tartsák őket. És sikerült távoltartaniok. A mire az előző évek tisztújító és követválasztó gyűléseinek idején hasztalan törekedtek, most elérték: a tanúlók közt, pedig negyedfél százan voltak, az év végén magaviseletre nézve egy sem akadt másodrendű. Pedig a tanárok most sem voltak irántok engedékenyebbek s még az aprósabb fegyelemszegést sem hagyták büntetés nélkül; hanem az idők váratlan fordúlatában volt valami olyas, a mi az előbb egymásnak békét nem hagyó ellenpártok gondolkodóbb elemeit megdöbbentette és arra bírta, hogy a kölcsönös igazgatás fegyvereit félretéve a társadalmi rendnek a félelmes felkavarodástól megóvására összefogjanak. A gyermekeikért is aggódó szülők most nem találták a szoros iskolai fegyelmet szigorúnak s magok is támogatták az iskola törekedését. De a szokatlanul terhesebb napi munka is jobban elfoglalta a tanúlókat, minthogy az itt-ott mutatkozó csődületekben való részvételre idejűk lett volna, mert a közoktatásügyi ministertől ápril hóban az a rendelet érkezett az igazgatóhoz, hogy az évi munkát siettesse és a tanúlókat, mihelyt a tanúlmányokat bevégzik, az iskolai év vége előtt is bocsássa el.

Ezt a szokatlan sietséget két körülmény tette szükségessé: egyik az, hogy a vidéki szülők az országszerte mutatkozó zavarok miatt nagyon aggódtak gyermekeikért; a másik, hogy az új alkotmánynyal járó gyökeres átalakúlás a tanítás rendszerének átalakítását is sürgősen követelte. Időt kellett hát nyerni, hogy a jövő iskolai évre legalább az átmeneti intézkedések megtörténhessenek.

Az első lépés, melyet az új kormány vallás- és közoktatásügyi ministere a közoktatás reformjának érdekében tett, az volt, hogy „a tanmódszerben és az iskolai fegyelemben szükséges és az élettel ösz- hangzó változások“ megállapítására a katholikus és a protestáns intézetek igazgatói és tanárai közül egy nagy bizottságot hitt össze Buda-