Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
88 ják.“ Nem az igazgatón, nem is a tanulókon múlt, hogy Pyrker rajzis- kolájának nem akadt elég látogatója, hanem azon a visszás helyzeten, hogy a polgárság képzelt sérelmei miatt örökké ujjat húzott érsekével. A tanúltabb szülők közül a kik szerették sem igen merték megengedni, hogy fiók a Pyrker iskolájába járjon, hogy abba a gyanúba ne essenek, mintha híveivé lettek volna Pyrkernek; az értetlenebbek pedig, kik elméjük lomhaságánál fogva messze voltak még attól, hogy a rajz- tanúlás hasznát el tudták volna képzelni, ettől, mint minden újítástól, mely egyszerre kézzel fogható hasznot nem hajt, a tanúltak példájára, még jobban idegenkedtek. így aztán foszlani kezdett Pyrker szép álma, hogy Eger, mint sok német kis város, iparát, műveltségét és műkincseit tekintve, egy nagy vidék középpontjává legyen. Rajziskolája, úgy hitte, idővel annyira fejük majd, hogy nemcsak a műiparnak nevel derék munkásokat, hanem, ha kedvező lesz a talaj, művészeti ágat is hajt. Erről álmodott akkor, midőn értékes képtárának díszes palotát épített (1844.), hogy Eger legyen Magyarországon az első, mely a gazdag érseki könyvtár mellett gazdag érseki képtárral is dicsekedhetik; ez úton a város jó híre a hazán túl is ösmeretes lesz, s majd jönnek utódok, kik Eszterházyt a tudomány, őt pedig a művészet ápolásában követni fogják. Korán élt Egerre és megyéjére nézve. Műveltsége sokkal nagyobb, európaibb volt, mint hogy az alacsony érdekektől fogva tartott tömeg odáig csak fel is tudott volna tekinteni, és általánosságánál fogva szokatlanabb, idegenszerübb, minthogy a kik jobbára dorbézolásban, tékozlásban és hetvenkedésben keresték a magyarságot, egyebet is láttak volna benne idegenségnél és az idegenség terjesztésére való törekvésnél. A közönség legnagyobb része, mintha még csak gyermekkorát élte volna, bátorságát csúfolódásban s erejét rongálásban mutatta ki. Az éjjelezők, pedig nem mind az alsó osztályhoz tartoztak, a polgároknak, láttuk, nemcsak éjjeli nyugalmát zavarták, hanem vagyonában is kárt tettek. Különös kedvök telt abban, hogy a papi házak ablakait bedobálták, falait leverték, beszennyezték s nem épen tisztességes megjegyzésekkel telefirkálták. A falak befirkálása, főkép a korteskedések idején, úgy látszik, kezdettől fogva divatos volt, mert Pyrker már 1836-ban az összes iskolák igazgatóit felkéri, hogy a rövid idő múlva teljesen kész főtemplom falainak tisztaságát különös figyelmükbe ajánlják a tanulóknak „mert igazán szégyen volna Eger városára, ha benne még az Isten-háza sem maradhatna meg tisztán és épségben.“ Mikor a város a megújított pert elvesztette, csakugyan még a templomok falait sem kímélték a rongálástól; és nem éretlen gyerkőczök munkája volt az, kitetszett a feliratokból és hogy a rongálás éjjelenkint történt. A katonai őrjáratok idején ez a rendetlenség
