Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894

Tartalomjegyzék

83

lított jegyzőkönyvet másnap az elnöki székbe erőszakkal beültetett legidősb szolgabíró elnöklete alatt hitelesítette. a)

A Keglevich-párt ártatlannak hirdette magát s mindenért, a mi csak történt, Pyrkert tette felelőssé. Még azt is, hogy a véres kihágások és hallatlan botrányok okainak felderítésére királyi biztos küldetett Egerbe, és hogy a főintézők, Keglevich gróf és társai, szám szerint tizennégyen, fogságra — ki két évre, ki kevesebb időre — ítéltettek, tisztán a Pyrker bűnéül rótta fel.

Pyrkernek a személye ellen minduntalan megújuló durva támadások nagyon megrendítették különben is gyönge egészségét; azért egyre többször és hosszasabb időre elhagyta egyházmegyéjét és csak a Keglevich gróf és társai ellen megindult vizsgálat befejezését várta, hogy az ellenzék eljárása helyes világításban álljon az ország előtt, s ő maga akkor a megye politikai ügyeinek vezetésétől visszavonulhasson; addig a tisztújító gyűlést is elhalasztotta. A vizsgálatra kirendelt bíróság elmarasztaló Ítéletét 1837. szeptember 20-án hozta meg; még e hóban kineveztetett a helyettes főispán, Gombos Imre, és Pyrker a Keglevich-párttal való emésztő politikai küzdelmektől megszabadult.

De nem szabadúlt meg a személye ellen irányúló támadásoktól, sem a kicsinyes bosszantásoktól; mert nagyralátó vezetőknek, a kik, mint említettük, népszerűségre úgy tettek szert, hogy a várost földes- uraival áldatlan viszálykodásokba keverték, most sem volt a város híjával; ezek nagyon rajta voltak, hogy a város és az érsek közt a közel a másfél század óta időről időre feltámasztott viszály végkép le ne csillapodjék, mert a viszálylyal népszerűségöknek is vége szakadhatott volna. A vélt jogoknak és az érseki meg káptalani földek bírásának reményével kecsegtetett ellenzék most is izgatottan várta a nem régiben ismét megújított per eldűltét, s mikor a királyi leirat 1838-ban a peres felek viszonyának szabályozására megint csak az 1695-ki Fenesy-féle egyezkedést jelölte ki alapúi, újra megvolt a kedvező alkalom a hiú reményében csalatkozott polgárság gyűlölködésének felszítására. „Napnál világosabb perünket Pyrkernek az udvarnál való fondorkodása miatt nem nyerhettük meg; ősi jussunkhoz, tulajdon birtokunkoz az ő zsarnoksága miatt nem lehet hozzájutnunk; nem volt, nincs is Eger városának más ellensége, csak az érsekség és a káptalan, mely kifosztott, kirabolt mindenünkből . . . .“ Ilyféle szavak hallatszottak úton-útfélen, és a városi ellenzék, melynek erkölcsét a választásokkal járt izgalmak úgy is nagyon meglazították, az újabb izgatásoktól felzaklatva mindent elkövetett, a mivel Pyrkernek és a „papi pártnak“ bosszúságot vagy kárt okozhatott. A fegye- *)

*) Szederkényi i. m. IV. k. és Az egri eist. kouvent korjegyzetei.

0*