Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
69 beune kezdeni az istentisztelet tartását. Két éven át, az új székesegyház felépültéig, részben itt folytak le a nagyobb egyházi ünneplések; a patriarcha-érsek Lonovics József csanádi püspökké felszentelésének ünnepélyét is itt tartotta (1834. szept.) Nyolcz évbe és százhuszönné gy ezer váltó forintba került a romhalmaznak egészen egyszerű helyreállítása. Befejezésül 1836-ban, az akkori perjel és igazgató, Rezu- tsek Antal, a jezsuiták felosztásakor félben maradt keleti szárnyépület omladozó falát lebontatta s helyén vasrácsozatú kerítést húzatott, az épületeknek eddig elzárt körét pedig díszkertté alakította át s a Széchenyi-utcza felett mintegy öt lábnyi magasságban uralkodú széles terraszt rendezte és ákáczfákkal beültette. Rezutsek Antal, az első, a ki nem az egri gymnasium tanárai közül nevezte:ett ki igazgatóvá, 1829. október végén vette át hivatalát. Gyöngyösön született, 1795-ben; onnan lépett a pilis-pásztói cis- terciták növendékei közé s a két apátság egyesítése után a székes- fehérvári gymnasiumnál kezdte meg tanári pályáját; onnan került az egri gymnasium igazgatói székébe. Mondják, hogy tanár korában kérlelhetetlen szigorú volt, de épen oly igazságos; mint igazgató is erről emlékezetes. Maga szigorú erköltsü, rendszerető, minden dolgában hajszálig pontos volt s társaitól és a tanúló ifjúságtól is hasonlót kívánt. Az iskolai fegyelem komoly megsértését mindenkor keményen bűntette, de a tanulásban való gyengeségért, hacsak kézzel fogható erkölcsi oka nem volt, testi fenyítéket soha sem alkalmazott. Azt tartotta, hogy azzal, a ki tehetségének gyengébb volta miatt nem tud valamit, a verés magát a tanúlást gyülölteti meg. A pálcza, okosan és szeretettel használva, a fegyelmezésnek igen, de a tanításnak nem lehet eszköze; legfőbb dolog, hogy a tanár tárgyait is, tanítványait is szeresse és csak is őket szeresse; a tanúlónak mindene ő az iskolában: atyja, jótevője, barátja és bírája; neki is a tanúló legyen mindene: öröme, büszkesége, boldogsága, hogy, mikor majd számot kell adnia rólok Istennek, könnyű legyen a számadása.*) Az 1829/30 iskola évi első gyűlésen azzal köszöntött be, hogy a latin nyelvre, mivel hazánkban a fontosabb egyházi és világi ügyek azon tárgyaltatnak, különös gondot kell fordítani, de nem szabad kisebb gonddal lenni a magyar nyelv művelésére sem; mert eljön az idő s talán már közel van, mikor a magyar nyelv lép a latin örökébe, a mint ez más, míveltebb nemzeteknél már megtörtént. S ezzel ő is elődeinek nyomdokában indúlt meg. Említettük, hogy 1791-ben, mikor a helytartótanács a magyar nyelvnek, mint rendkívüli tárgynak tanítását elrendelte, az egri gymnasium tanári testületé a magyar nyelvet rendes tárgyul, rendes idő*) Protocolla Consess. Litter.
