Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
63 velő intézet femnaradását is, melyben ma is liarmincznál több gymna- siumi tanúló nyeri hat éven át teljesen ingyenes ellátását. Szepessy Ignácz báró kanonok, később erdélyi, majd pécsi püspök, egri kanonoksága idején állandóan első rangú jótevőjök volt a gymna- siiuni tanulóknak s Egerből távozta előtt az igazgatónak, egykori kedves tanárának hét száz húsz forintot adott át tizenkét szegény jó tanuló segélyezésére. Kovács Mátyás kanonok, évek hosszú során át valóságos konviktust tartott házában, húsz-harmincz gymnasiumi és lyceumi tanulót látva el benne élelemmel, ruházattal és könyvekkel. Egyszóval az érseki palota, mémely kanonoki házak, a seminarium és a kolostorok állandó jótékonysága mint napjainkban is, mindenkor sok szegény tanúló iskolázásának feltétlen alapjául szolgált. Mások, a kik nem kevésbbé érdeklődtek az ifjúság iránt, úgy gondolkoztak, hogy jöhetnek mostoha idők, mikor a jótékonyságnak ezek az úgyszólván mindennapi forrásai csökkenhetnek, vagy talán el is apadhatnak, azért, mint példájok, Fuchs érsek, hogy jótevő szere- tetökbe a jövő idők ifjúságát is belefoglalják, magoktól sokszor a jogos élvezetet is megvonva, szorgosan megtakarították mindazt, a mit a buzgó keresztény szeretet felesleg számába vesz és a késő kor fiatalságának támogatására örök alapitványkép hagyták magok után. Ilyen volt Kovács János, Eger egyik legtiszteletre méltóbb szülötte. Attól kezdve, hogy a philosophiai osztályokat elvégezte, egészen haláláig távol élt szülői városától. Tizenöt évet Erdélyben töltött, a kormányzónak, Bánffy György grófnak, házában, mint nevelő és magántitkár; aztán Bécsben Pálffy Károly herczeg unokáinak, Antal és Miklós grófoknak, volt nevelőjök; innen az udvarba került, cs. kir. udvari professzor czímmel, s ott tizennyolcz éven át előbb Rajner és Lajos főherczegeket, majd Ferdinand koronaörököst oktatta a magyar nyelv és a magyar irodalom ismeretére. S mindabból, a mit hosszú nevelő- és tanári pályáján fáradságos munkával szerzett, soha semmit ki nem adott feleslegesen, hanem a mi megtakarítható volt, megtakarította és szülővárosának meg a műveltségnek istápolására szánta. Tízezer forinton felül segélyezte a főkáptalan némely tagjaitól alapított városi kórházat, hogy még több szegény beteg vagy elaggott földijének jusson benne hely gyámoltalanságának idején; 1824. augusztus 25-én pedig örök alapitványkép tizenkétezer forintot tett le, hogy annak kamatjából philosophiai és a jogi tanfolyam egri születésű vágy- egriekkel rokon hallgatói közül nyolcz-nyolcz jó magaviselet!! és szorgalmas szegény tanúló éveukint negyven, illetőleg ötven forintnyi ösztöndíjban részesüljön. A kiosztás kezdetétől (1836.) a gymnasium tanúlóit nem illette ugyan ez az alapítvány, de 1852-től, mikor a philosophiai két osztály Egerben is egybeolvadt a gymnasiummal, a gymnasium VII. és VIII. osztályi egri születésű tanúlói élvezik a
