Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
57 a grammatikai osztályokat káromról négyre emelvén, egy tanterem új berendezését és a tanári testületnek egy taggal szaporítását hozta magával, és az új áldozatok fejében a cistercita rend mindössze azon kétszáz frtnyi segélyben részesült, melyet a helytartótanács a elemi iskola harmadik osztályának a gymnasiumba olvasztása miatt Eger városára rótt.1) Az apát, kinek vállát a konvent és gymnasium fen- tartásának terhei legjobban nyomták, rendtársaival együtt szívesen tűrte a szükséget is, csakhogy az intézet jó híre-neve csobát ne szenvedjen. Nemcsak állására, önfeláldozó mnnkásságra nézve is első volt társai közt. Sahlsausen báró főigazgató, a ki 1802-től minden esztendőben megfordult Egerben, nem győzte magasztalni önfeláldozását s jó részt az ő érdemének tudta be, hogy sem sem az intézet berendezésében, sem az oktatás körében semmi kifogásolni való nem volt, főleg miután tanári székeket mind a rend tagjai foglalták el, és hogy az intézet vezetésében 1806/7-ben beállott változás a legkisebb zökkenéssel sem járt. Ekkor került ki a szántói birtok a bérlet alól, elképzelhető, a rendkívül hosszú bérlet után elég siralmas állapotban. Schuman apát Pászty igazgatót küldötte a birtok kezelésére, helyébe pedig Marsaiké Konstantot nevezte ki igazgatóvá. Sahlhausen báró megnyugvással értesült a kinevezésről, mert régóta ismerte Marsaikét és nagyon jól tudta, hogy azokban nehéz időkben, mikor a tanári testület egészen vegyes volt, Pásztynak jóban-rosszban nemcsak társa, hanem jobb keze is volt. Már Schuman lemondásakor szóban forgott neve az igazgatóságra. Török főigazgató habozott is, melyiköket terjeszsze fel kinevezésre, s utoljára is csak az döntött, hogy Schuman, mint idősbet és a legfelső osztály tanárát, Pásztyt ajánlotta; mert az időben a közönség szemében az is nagyot számított, hogy melyik professzor melyik osztályt tanította. Marsaiké, mint szerzetes-pap, nagy buzgóságáról s lelkes prédikáczió- iról volt ismeretes, mint tanár, ‘szelídségéről s osztályának mégis mintaszerű fegyelmezettségéről; tanítványait, tehetségűk és hajlamuk szerint, a szünet-napokon rendesen elfoglalta. Maga ügyes rajzoló volt és vízfestést színérzékkel űzte; tanítványai közül is többen kaptak tőle kedvet a rajzolásra és festésre. Az ő tanítványai közt legritkábban akadtak olyanok, kiket komolyabban meg kellett büntetni.2) Mint igazgatónak is nagy gondja volt arra, hogy a testi büntetés megszégyenítő fajtája csak a legeslegvégső esetben, s általán minden fenyítés mindenkor a szabályzat korlátái közt alkalmaztassék; a büntetést javító eszköznek tartotta, azért ott, hol a büntetést a javulás reménye nem ') 1807. júl. 29. 15.171. sz. reudelet. 2) Schuman igazgató jelentése 1794/5.
