Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
45 meg a kérvény megírásával. Elmondják benne, hogy mely körülmények közt s mely föltétel alatt vették át a gazdátlan egri gymnasiumot a helytartótanácstól, és hogyan erősítette meg II. József a helytartótanács és a wellehrad-pilis-pásztói apát közt létrejött szerződést. „De három évvel ezelőtt — így folytatják — mikor a tanúló ifjúságot az egri gymnasiumban már tizennégy éven át ingyen, közelismeréssel találkozva tanítottuk s templomunkban a hívő nép számára az isteni szolgálatot buzgón teljesítettük, fordúlt a koczka és, mint a tek. Karok és Kendek előtt tudva van, pilis-pásztói apátsági javainkból és igazainkból, melyeket Magyarország fent említett dicső királyai hajdan kegyesen nekünk adtak, vissza szereztek és birtokában megerősítettek, fájdalom, minden előleges bűnünk nélkül egyszerre, meg sem idézve, ki sem hallgatva, el sem marasztalva, hazai törvényeink világos rendeléseinek ellenére kivettettünk és lakásunkkal együtt ruhát is cserélni kényszeríttettünk.“ Érintik aztán szenvedéseiket, melyeken falvakban, mint segédlelkészek, Egerben, mint tanárok, világi emberek házaiban meghúzódva, keresztülmentek, s bizodalommal kérik az országgyűlést, eszközölje ki számukra, hogy jogaikat és okleveleiket, melyekből érde- metlenül megfosztattak, s könyvtárukat és iskolájokat visszanyerhessék és közösen, a dicső alapítók szándéka szerint, szerzetesi szabályaik alatt élhessenek.') 1790. deczember hóban Török Lajos gróf terjesztette fel kérvényüket, a ki a maga részéről azzal támogatta őket, hogy elsorolta az elnyomatás idején a haza érdekében tett kitűnő szolgálatukat; de az országgyűlés nem vette figyelembe kérésöket. Nem érkezett még el az ő idejök. Néhány évig mégis kitartották még a gymnasinmnál mind a négyen, kik a katechesis megszorítása után is megmaradtak — Schuman, Marsalkó, Pászty, Ujfalussy — ámbár sok olyan kellemetlenséget kellett eltűrniük, mely a becsületes munkást végleg elkeserítheti. Csekély fizetősöket, évnegyedenkint hetvenöt forintot, rendszerint későn, néha hónapok múltával kapták ki, akkor is, mintha alamizsnát vetettek volna nekik. A sóhivatal pénztárosa, valami Nagy János nevű, azt hitte, hogy úgy jár kedvében kormányának, ha mennél sértőbb, mennél lenézőbb módon bánik a katholikus vallásosság és a hazafiúság lelkes bajnokaival. Nemcsak a hadi segélyből járó jutalmat vonta meg tőlök éveken keresztül, hanem még rendes hetvenöt forint évnegyedi illetékök kifizetésénél is meg-megrövidítette őket egy-két forinttal; mert illetéküket szinte kivétel nélkül rongyos zacskóba kötött rézgarasokban és krajczárokban adta ki, melyek közt forgalomból kiment régi pénzek bőviben voltak, s ezeket nem váltotta vissza, sem a gyakran előfordúló hiányokat nem pótolta; sőt még azt is megkövetelte ') A kérvény másolata az egri cist. konvent levéltárában.