Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
melyek mindegyike befogadhatott hatvan-lietven tanúlót s a templomtól annak rövidsége nélkül el volt falazható, egy-egy osztály teremnek szánta. Tervéhez a zirczi apát beleegyezését megnyervén, az átalakítást a szertárak helyiségével egyidejűleg háromezer p. forinton végrehajtotta, s ezzel az osztályok czélszerűbb elhelyezésének kérdését hosszú időre elintézte. Annál több gondot fordíthatott tehát ezentúl az intézet fejlesztésére, a mi Egerbe érkezte óta (1852/3.) leghőbb óhajtása volt. Azt akarta, hogy szülő városának gymnasiuma abban a jó hírben, melyet számára a jezsuiták megszereztek és a cisterciták a sokszor válságos időkben is megőriztek, továbbra is necsak megmaradjon, hanem, a mennyire csak lehet, folyton-folyvást gyarapodjék. Bécsben, hol azután is, mikor egyetemi tanulmányait befejezte, Villax kíséretében, mint apáti titkár, gyakran s néha hoszszabb ideig tartózkodott, s Ausztria némely más városaiban elég alkalma nyílt arra, hogy az osztrák középiskolák külső-belső életével közelebbről megismerkedjék, s a kínálkozó alkalmakat tapasztalatainak öregbítésére serényen fel is használta. Most tehát, mikor elérkezett az idő arra, hogy tauúlmányait és tapasztalatait szülővárosában értékesíthesse, teljes lélekkel rajta volt, hogy, a mint a jelesebb osztrák középiskoláknál látta, a tanúlóknak tehetségűk mennél több oldalú kiképzésére minden lehető alkalmat megszerezzen. A rendszeres énektanítást, mely az egri gymnasiumban 1852/3-ban kezdődött, Villax apái egyenesen az ő buzgólkodására rendelte el. Folyt ugyan az énektanítás már a negyvenes években is, de hangjegy nélkül, hallás útján s kizárólag a templomi énekek szabatos begyakorlására; a karban éneklés, pedig Pyrker erre is megadta a példát, nem tudott meghonosodni, mert „Énekiskolánksem volt, melyet a tanúlóknak kezökbe lehetett volna adni. Juhász, még mint theologus, Bécsben, később, mint apáti titkár, Salzburgban és Prágában lelkesedve hallgatta a vegyes karéneket s már akkor feltette magában, hogy azt, mint a kedély nemesítésének és a vallás-erkölcsi érzés erősbítésé- nek eszközét, mihelyt módjában lesz, felkarolja és másokkal is felka- roltatja. Nagy volt azért öröme, mikor Egerbe került, hogy itt kész az alkalom, csak fel kell használni. A Zsasskovszky testvérek meg Párkányi Béla, Bartakovics érsek buzdítására és pártfogása alatt, javá- kan dolgoztak már a „Katholikus Egyházi Énektár-“on, melynek, mindjárt a hogy megjelent, országos lett a jelentősége. Juhász Szvorényi útján, ki Tárkányinak akkor már testi-lelki barátja és munkálkodásában tanácsadója is, bírálója is volt, szoros összeköttetésbe jutott az Énektár szerkesztőivel és a Zsasskovszkyaktól csakhamar Ígéretet vett, hogy az Énektár befejezése után a magyar katholikus tanúlók számára oly énekes könyvet fognak szerkeszteni, mely a régi és újabb magyar és latin egyházi énekek gyöngyeit vegyes-négyes hangra írva magában
