Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
34 A mint az iskolai év előzetes teendőit elvégezte, serényen neki látott a mondott emlékbeszéd kidolgozásának. Danieliknek sokféle megítélésen keresztülment nagy alakját ritka plasticitással tudta kidomborítani és hányatott életének folyásában sikerült véges-végig megtalálnia azt a vezérfonalat, melyhez széles körű munkálkodásának sokszor félremagyarázott tényei oly természetesen hozzáfüződnek. Alig fejezte be ez emlékbeszédet, már azon fáradott, hogy az intézeti segélyző-könyvtár s némely, segélyre szoruló városi intézmények javára újból megkezdődő kamarazenei előadásokkal kapcsolatos felolvasások sorát megint maga nyissa meg. Ezúttal „A szenvedélyek pliysiognomiája“ című értekezésével szolgált a válogatott hallgatóság okulására. így élt közöttünk ez iskolai év folytán nála szokatlanul állandó egészségben. Úgy látszott, mintha az influenza nyomai egészen eltűntek volna, mert az eléggé zordon télen át sem kellett, mint máskor, szobájába zárkóznia. Mindennap megjelent közöttünk. Szép volt látni Egerben most már egyetlen öreg barátjával, Kempelen Rudolffal, kit nemcsak mint természetrajzi szertárunk kiváló lelkes gazdagítóját, hanem főkép mint ritka nemes lelkű s tiszteletre és szeretetre egy- iránt különösen méltó férfiút és házunknak őszinte barátját, igen nagyra becsültünk — szép volt látni őket közöttünk, az elmúlt időknek szinte egyedül élő tanúit, a mint rég elfelejtett dolgokról előhozakodtak nekünk fiataloknak okulásunkra és gyönyörűségünkre. Olybá vettük őket, mint az agg körtefát, melynek csak kérgén látszik az idők nyoma, de gallyai épek, levelei zöldek és gyümölcse mézédes. Minő fiatal tűz mindkettőjük szivében és eleven szó mindkettőjük ajakán! így együtt látva őket évtizedeket jósolgattunk még nekik; pedig minő közel voltak sírjokhoz mind a ketten! Szvorényi 1891. őszén a Széchenyi-iinnepen még felolvasást tartott. Novemberben már újra mutatkozott nála az influenza utóhatása, a görcsös köhögés. Egész télen át ritkán jött közénk. Nagyon óvta magát a meghűléstől, mintha sejtette volna, hogy az lesz halála. De szobájában sohasem' volt munka nélkül. Olvasgatott vagy írt naphosszat. E télen készült a Gyakorlati tanácsokhoz fűződő harmadik paedagogiai beszéde, melyben az idegesség terjedése ellen kívánt az évzáró ünnepen tanácscsal szolgálni a szülő-közönségnek. T. i. egy új beszédcyklust tervezett, melyben a gyermeki élet helyes fejlődésének akadályaira szándékozott ráfordítani a szülők figyelmét s tanulmányai és tapasztalatai alapján a sikeres orvosszerekkel kívánta őket megismertetni. Ezt a harmadik beszédet még felolvasta 1892-ben az évzáró ünnepen; de hangjának nem volt már ereje, csupán a szeméből sugárzó fény mutatta szívének melegét.
