Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
16 K lelkes kis kör szerezte az öreg iázemere Pálnak is a legélvezetesebb perceket egri fürdőzéseinek idején. Az országosan ismert és tisztelt nyelvész, költő és eszthetikns t. i. 1850-ben egri és a szomszédos borsodmegyei rokonainak ajánlatára az egri melegforrást kereste fel csúzos bántalmainak enyhítésére. A víz gyógyulást, a város pedig elég szórakozást nyújtott neki műkincseivel, gyönyörű vidékével, mindenek felett azonban lelkes fiatal irócsapatával, mely a minő tisztelettel, épen oly figyelmes és tanulékony szeretettel rajongta körül a hatvanhat éves öreget. Egészen megifjúlt a fiatalok közt, kiket sorra megszeretett ; legnagyobb szeretettel mégis Szvorényit ölelte keblére, ki, maga is nyelvész, legjobban tudta méltányolni a kedves öregnek kedves foglalkozását s legjobban tudott lelkesedni a nyelvújítás hőseiről hallott lelkes emlékezéseken. 1852-ben már testi-lelki barátjává fogadta az alig harminchat éves fiatal embert a hatvanhét esztendőt meghaladott öreg. Mindent kimondhatlanúl szeretett benne: szerénységét, tudományát, előzékenységét, gyermeki ragaszkodását — egész halavány szép arcáig. Különösen gyermeki ragaszkodásáról nem tudott emlékezni elragadtatás nélkül. „A szülők s főleg a nagyatyák és nagyanyák — írja hozzá 1852. decemberében — a magok szeretetére maradékaik iránt hasonlíthatatlanul magasabban állnak ezek fölött, s miért ? Természeti ösztönből. Nem lehetetlen az eset, hogy a fiú versenyt fut atyjával a szeretetben; de ez tagadhatatlanúl az ösztönnek s így önmagának feláldozásával megyen véghez. A mi éveink, édes barátom, számra nézve oly távol állanak egymástól, hogy, a mennyiben az általam ezennel is tisztelt és üdvözölt atyád öcsém, te nekem fiam lehetnél. S mégis a baráti szeretet tényeiben nem utánam, nem mellettem, hanem előttem és fölöttem állasz. Pedig tudod, hogy az öreg ember emlékezete rövid és feledé- kenységből hálátlansággal viszonoz egyet-mást. Hanem tudod azt is: Beneficium non est dare et accipere, séd dare et perdere; és folyton- folyvást gyakorlód az önmegtagadást, folyton-folyvást gyakorlód az erényt! Oh a te fejed mind kívül, mind belül fel van kenve! Élj szerencsésen, boldogúl, szeretetve méltó kedves lélek . . .!“ Ily ragaszkodás mellett nem csoda, hogy, mikor Pécelen vagy Pesten meglátogatták iró-barátai, nem tudott kifogyni előttök a „sze- retetre méltó kedves lélek“ magasztalásáből, ki hanyatló életkedvét felfrissítette s annyi édes órát szerzett az ő drága „galambjának“ is, a hogy feleségét szokta nevezni, kitől egyetlen napra sem távozott a jó öreg soha. S egészen érthető, hogy a jó barátok, mert kedves öregjüket nagyon szerették, megifjodott kedvének derűjét ifjú barátjának köszönvén, rá és átvitték barátságukat. Császár, Toldy, Kazinczy Gábor, Fáy András felkeresik leveleikkel és személyes ismeretség nélkül is a bizalom meleg hangján mondanak neki köszönetét, hogy öreg barát
