Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
138 talanjának tartozik az intézet legnagyobb hálával, mint a kiknek jótékonysága számos tanúló iskolázásának feltétlen alapjául szolgált. Más számosak intézetünk szertárainak gazdagításához s ez úton a tanuló-ifjúság szellemi tőkéjének gyarapításához járúltak becses adományaikkal. Kegyeletes hálával kell itt megemlékeznünk intézetünknek e tekintetben egyik legrégibb jótevőjéről, néhai kismagyari KEMPELEN RUDOLF nyug. m. kir. pénzügyi tanácsos úrról, kinek tiszteletre méltó nevét 1866-ik évi Értesítőnk jegyezte fel először természetrajzi szertárunk gyarapítói között. A nemes lelkű férfiú 1886. febr. 18-ikán kelt adományozó levelében húsz éven át bámulatos szorgalommal gyűjtött s rendkívüli szakértelemmel rendezett lepke- és rovargyüjteményét az általa mindenkor nagyon szeretett egri kath. főgymnasium részére előre lekötötte s egyik részét, mely 340 nemben s 1250 fajban 3840 db. hazai és külföldi lepkéből áll, 1890-ben, másik részét, a terjedelmére még nagyobbat pedig, mely 760 nemben s 3130 fajban 9220 db. rovart számlál, 1891-ben bocsátotta tényleg az intézet tulajdonába. S e ritka szép és nagyértékű kettős gyűjteményének rendezgetésén és gyarapításán még utóbb is fáradozott annyira, hogy részint élte utolsó hónapjában átadott, részint a hagyatékából átkerült adományából még 1152 lepke és rovar példánynyal tette azt gazdagabbá. — A tanári testület azon óhajtását, hogy intézetünk e kiváló jótevőjének arcképe természettárunk számára lefestessék, a védnök zirci apát úr készséggel sietett megvalósítani, és a sikerűit arczképet, mely Sajósy Alajos akadémiai festő tanártársunk műterméből került ki, m. évi nov. 16-án az ünnepelt jótevő s a tanári testület jelenlétében b. e. igazgatónk rövid méltató beszéde kíséretében lelepleztük és természetrajzi múzeumunkban helyeztük el. Egy hónap sem foroghatott le e szűkkörü, de örömben annál teljesebb házi ünnepünk után, mikor a ritka nemes lelkű férfiú, kiben nem csupán tanúló ifjúság jótevőjét, hanem egyik legiga- zabb barátunkat is tiszteltük és szerettük, elérte fáradhatatlan munkás életének határát s régi benső barátja, intézetünk igazgatója után három nappal, dec. 14-ikén, örökre pihenni tért. Mi, élők, csak rövid évekig emlegethetjük nevét, de Évkönyveink a jövendő évek beláthatatlan során át hirdetni fogják azt, és gyűjteménye felett álló képe mutatni fogja nemes alakját, hogy benne és általa mai növendéksé- giink késő unokái is tanulják tisztelni a munkát és becsülni a köznek hozott áldozatokat. Ö. Y. F. N! Hálás köszönetét kell még mondanunk e helyen ft. Szabó Ferenc torontálmegyei németeleméri plébános úrnak azon eléggé nem magasztalható áldozatkészségéért, melynél fogva az általa kiadott
