Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
8 természethez vagy az emberi társasághoz való viszonyában festi a költő, a szerint vagy idilli, vagy románéi a fölfogás. A harmadik csoportban minél fontosabb elein a drámai küzdelem s a végzetes katasztrófa, a célra törés, a lázas izgalom, — annál inkább háttérbe szorul a világos elbeszélés, homály borong az esemény összefüggő folyásán, s csak a sziklákon összezúzódó hullámmorajt, a kétségbeesés vad sikoltásait halljuk : a vízesésre meredő szem káprázik s nem követheti nyomról-nyomra a zuhatag folyását. A ballada-félékről szólottám. Minthogy azonban nem célunk részletes költéstan írása, azért elég ennyit mondanunk ujjmutatásúl az egyes műfajokról. Mentse e körülmény a homályt. Behatóbb kutatási tér nyíltával ugyanis részletesebben mutathatnék ki, miként fejlődött szükségképesen minden egyes műforma azon fokra, melyen költőknél s esztétikusainknál bemutatva látjuk; mit kelljen a költőnek tennie, ha kellő tudatommal akar alkotáshoz látni; mit az esztétikusnak, ha kellőleg be akar hatolni a költemények magyarázatába. Mert az elméleti megfejtés és a mű alkotása távol állanak egymástól. Nagy ür választja el őket. Ugyanis midőn az elmélet fölállítja a műfajok szabályait, ezek szerint úgy látszik, mintha a műfajok merev keretek volnának, melyeknek csak ritkán találjuk föl tiszta példányait a költői művek közt. 8 így vagy a legtöbb költeményt nem tiszta műfajnak kellene tartanunk, vagy az elmélet iránt ingattatnék meg bizalmunk, tudván, hogy az esztétikusnak mestere a művész, s előbb voltak költemények mint poétikák. 8 valóban, ha eddigi esztétikusaink könyveibe pillantunk, lép- ten-nyomon ingadozást veszünk bennük észre, és pedig úgy az egyes könyvön belül mint a különböző könyvek közt is, összehasonlítván őket. Avagy nem sorolja-e ugyanazon költeményt egyik poétika ezen, a másik ama műfaj alá? Avagy kimutatható-e némely elmélet igaz volta azon költeményeken, melyekre mint példákra hivatkozik'? 8 nem tartható-e ugyanazon könyv szavai szerint az általa hívatolt költemény más műfajnak is, mint milyennek a könyv azt mondja? ... Úgy vagyunk e téren, mint a régibb lélektanokban, melyekben fölsorolvák azon jelemző vonások, melyek a vérmest, mélát, epést és nyálkást meghatározzák; s íme, ha az életben körültekintünk, nem találunk embert, ki ideális tisztán tüntetné föl egyik-másik nedvalkat jellegzetességeit, hanem keverve fordulnak azok elé mindenkiben. Sőt ha az elmélet olvasása közben magunkra figyelünk, a vérmest olvasva magunkat is vérmesnek, a mélát olvasva magunkat is mélának . . . érezzük. E tétovák ingoványán a dialektikai felfogás fejti meg, hogy az elmélet föladata a lehetség határain azon ideális irányponto-
