Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
de az eredmények jobbára csak a képzőművészeti remekek körül észlelhetők. Ugyanis ezeket illeti első sorban azon finom észrevétel, mely több új búvár kutatásainak is irányt sugall, mely szerint t. i. a művészetek közegeik természetének s az ennek kezelésére vonatkozó technikának ismeretéből értelmezhetők legalkalmasabban. Igaz ugyan, hogy Hanslick a szóló művészetekre, különösen a zenére is alkalmazza ez ötletet, s nem ineddőleg, amennyiben úgy neki, mint Helmholznak is sok hangtani s zenei kérdésre sikerül figyelmet érdemlő világot vetni: de a költés világában a műformák magyarázása kudarcot vall, legalább ez időtt, akár a nyelv természetét s kezelése technikáját, akár a költők költési helyzeteit vizsgálnék. Avagy mivel mozdítná előbb a regény magyarázatát a költésre szolgáló nyelv titkainak fürkészete, avagy olyanféle kurjózumok összejegyzése, hogy pl. Schiller, ha költött, asztalfiókjában rohadt almát tartott ?, . . Nem rég egy valaki fölszólította a mai drámairodalom legkitűnőbbjeit, mondanák el, hogyan írják drámáikat? A költők siettek is eleget tenni a kérésnek; s mivel lettünk feleleteiktől okosabbak?... Sőt távol áll a dialektikai fölfogás a műformák szorosan vett történeti kifejlődésének vizsgálatától is. Mert míg az erre vonatkozó kutatások kellő időrendi egymásutánnal állítják össze azon adatokat, melyek a vajúdó költői szellemnek azon nyomaiban találhatók, melyeket megtőn a műforma kísérletezéseiben, s így egyúttal Walhal- lába juttatják azon szellemeket is, melyeknek nevéhez fűződik egy- egv műforma első kísérletezése, vagy tovafejlesztése s megtermékenyítése : addig a dialektikai fölfogás csaknem, sőt egészen is közönyös az adatok időrendje iránt, elannyira, hogy esetleg oly műformára is nyújthat kilátást, mely iránt a művészek még nem is tőnek kísérletet ; sokszor a mi a történeti rendben előbb esett, azon fejlési fokot utóbb következendőül jelöli meg; sokszor bizonyos fejlési fokoknak előbb kellett volna szerinte megtörténni; s legtöbbször csak példa gyanánt említ műveket és neveket, hogy láttassa, hogy a szellem örök törvényei szerint magyarázza ő is a fejlődést s értelmezi a műformáikat. Mert a dialektikai fölfogás a logikai, eszmebeli fejlődést iparkodik föltárni, melynek az időbeli tünetek esedékes lenyomatai. — A dolog természetes menetét s logikai fejlődésének mozzanatait igyekszik tehát követni nyomról-nyomra, s így leszen e módszer Hegel szerint valóban tudalom tárgyának belső szükségképes mozgásáról, s így lehet e módszer által szellemünk a dolog önföltárulásának orgánuma. Nincs is különben. Mert ha a szellemnek mint alanynak álla-
