Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
40 meggyőződik Eumelus igazi testvéri szeretetéről. Ariophai'nes király Eumelust is felszólítja a nyílversenyre, hogy a sors akarata Saty- rus és Eumelus közöl is válaszsza ki a trónra jelöltet. Eumelus elveti a nyilat, mert nem akarja atyja iránt való szeretet, kegyeletét megszentségteleníteni. A trón elnyerését nem kisérti meg; Satyrus javára lemond. Ariopkarnes a sors mutatóujját a szeretet ezen nyil- vánlásában látván, a koronát Eumelusnak adja. Prytamus és Aleindor fegyveres erővel törnek a palotára. A lázadókat a holtnak vélt s királyi jelvényekkel fölékesített Eumelus jelenléte annyira meglepi, hogy előtte leteszik a fegyvert, bocsánatért esdekelnek, mit Eumelus királytól meg is kapnak. *) E dráma tárgyát ismeretlen szerzője a Homerosnál előforduló mesés népség, Kiuutoot, történetéből veszi. E nép nyugaton az Oce- anus szélén, ködös és sötét vidéken lakott; a történeti korban thráciai népség volt és a mai Krímben lakott. Az aránylag bő cselekvény szerves összefüggésben fejlődik. A jellemalakítás nem közönséges. Ha nem is sokoldalú, de a drámai cselekvény és mese terjedelméhez mérten eléggé kidomborodó alak Eumelus és Satyrus; legjobban Prytamus és Aleindor alakulnak ki. Ügyes szerkezettel Aleindor gyilkost akkor vezetik elő, mikor Eumelus halálát, kire a gyilkossági gyanút Prytamus hárította, beszélik. így ezt hallva rögtön szereimbe, a tagadásba, beletalálja magát. IV. Fcrdinrindus II. II. Imperator. Egy centurio Listardusnak szemére veti, hogy katholikus. Eis- tardus tiltakozik és kijelenti, hogy csak a centurio tanácsára titkolja lutheri vallását, mert a királyi udvar méltóságaira csak igy juthat; a mint csakugyan tribunus és a fejedelem bizalmasa is lesz. A centurio erre azért korholja Listardus tribunust, hogy Fer- dinándot mintegy buzdította a lutheristák ellen. „Se, suamque per’) A végén következő és az egész darabban egyetlen ária : 1. Facessite luctus Saevi eurarum fluetus ! Festiva summe ora Felix Cimmeria ! 2. Ternis e juvenibus, Regni cohaeredibus, Virtutis in pramium Eumelus fért sceptrum, Eumelus fert sceptrum. o O. Quem fortuna diu Fero aspexit vultu: Cingat iam fulgida Hunc regem purpura, Hunc regein purpura.
